György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
V —50 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MÜVEI kielégítési lehetőségéről, továbbá arról, hogy a vízfolyást keresztező műtárgyak, illetve egyéb parti vagy mederben levő építmények állékonysága és üzemi biztonsága ne csökkenjen. Szabályozási művek tervezése A szabályozási művek rendeltetésük szerint — anyaguktól és szerkezetüktől függetlenül — két nagy csoportra oszthatók; nevezetesen a vízfolyás irányával párhuzamos és arra merőleges, illetve nagy szöget bezáró keresztirányú művekre. A párhuzamos művek közös jellemzője, hogy a vízfolyás irányával párhuzamosan vagy közel párhuzamosan helyezkednek el a mederben vagy annak partjain. Ide tartoznak a partbiztosítások, a párhuzamművek, depóniák, mederelzárások és a különböző — a szabályozási vonalban elhelyezkedő — iszapoltató művek. Feladatuk a meder oldalirányú elfajulásának megakadályozása, a vízszálak helyes irányba való terelése, a kirekesztett meder- részek iszapolódásának elősegítése, ezért vezetőműveknek is nevezik őket. Partbiztosítást (V-33. ábra) oda terveznek, ahol a szabályozási vonal a part mentén halad. Rendeltetésük a partvonal állandósítása. Két fő részből állanak, nevezetesen: a meder további mélyülését megakadályozó lábazatból és az erre támaszkodó partmegerősítésből. A lábazat lehet nagyobb méretű kőhányás, 30—40 cm vastag kőszórás, vagy kővel terhelt rőzsepokróc. Finomabb szemcseszerkezetű anyagba ágyazott folyónál (pl. a Tisza) ajánlatos a rőzsepokrócot és a kőszórást a meder mélyvonaláig folytatni és ott 0,8—1,0 m vastag szegélyszórással befejezni. Durvább mederanyagú vízfolyásokon a nagyobb méretű lábazati kŐhányás a megfelelőbb. A lábazat padkáját ajánlatos 200— 220 nap átlagos tartósságú vízállásnak megfelelő magasságra építeni és kőanyagát rendezni, ameny- nyiben pedig szilárd burkolat támaszkodik rá, part felőli részét burkolatszerűen kiképezni. A lábazati padka feletti partot le kell nyesni. Az alkalmazott rézsűhajlást a talajmechanikai vizsgálatok eredményétől függően kell megállapítani (1. a II-3. fejezetet). A megfelelő hajlásban lenyesett részt burkolhatjuk kővel, előre gyártott vagy a helyszínen készített betonlapokkal, aszfalttal, leteríthetjük rőzsével, műanyagokkal, a terítést boríthatjuk kővel vagy földdel. Szilárd burkolat, sőt még kőszórás esetén is minden esetben gondoskodni kell megfelelő szemszerkezetű szűrőréteg beépítéséről. A paribiztosítások kialakítása mérnökbiológiai elemekkel is kombinálható (1-14. fejezet). V-33. ábra. Partbiztosítások mintaszelvényei 1 kőszórás burkolattal; 2 lábazati kőhányás burkolattal; 3 rőzsepokróc rőzseterítéssel; 4 lábazati kőhányás rőzserács közötti kőterítéssel; 5 partbiztosítás háttöltéssel A partbiztosítás jellegű építmények közé sorolhatjuk a partfalakat és a rézsűs rakpartokat is. Újabban az építés gépesítése érdekében a parti rézsű védelmére sodronyhálóval összefogott, előre elkészített, különféle méretű kőpaplanokat, kővel töltött dróthengereket, kőzsákokat, gabionokat, homokkal töltött műanyag zsákokat, csuklós vasbeton gerendákból készített rácsot (V-34. ábra) stb. is alkalmaznak. Ezek súlyát a rendelkezésre álló emelőszerkezet teherbírásával összhangban kell megállapítani. Az előre gyártott vasbeton gerendákból összeállított partvédő rácsokat már a II-3. fejezetben ismertettük. Ezeknek a kiskörei vízlépcső átvágásában alkalmazott megoldását látjuk az V-34. ábrán. Kődepóniálcat ott alkalmaznak, ahol a tervezett szabályozási vonal még a parton halad. Ilyen esetek920
