György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

V. Folyami vízgazdálkodás művei

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V —47 során messzemenően célszerű alkalmazkodni a jól fejlődött és állandósult szakaszokon kialakult hely­zethez. Az inflexiók egymástóli távolságát igyekez­zünk közel állandóra venni, ügyelve azonban arra, hogy a szabályozandó folyószakaszon — ha csak túlfejlett kanyarulat átmetszése nem szükséges — ne iktassunk ki meglevő kanyarulatot, ne igyekezzünk a folyót mindenáron kiegyenesíteni. Inkább egy kanyarral több, mint kevesebbl A tetőpontok és az inflexiók kijelölése után ke­rülhet sor a sodorvonal megtervezésére. Ennek so­rán figyelembe kell venni, hogy a tetőpontban a so­dorvonal a homorú part közelében attól 1/4—1/6 mederszélességre, az inflexióban pedig a meder középvonalában helyezkedik el. A szabályozási költségek csökkentése érdekében a sodorvonal tetőponti részének kialakításakor a homorú part meglevő adottságaira messzemenően tekintettel kell lenni, nehogy az építendő szabályozási mű a meder túlmélyült helyére kerüljön. A sodorvonal görbülete az inflexiótól a tetőpontig, majd a következő inflexióig folyamatosan változik, legkisebb az in­flexióban és legnagyobb a tetőpontban. Az inflexió­ban a fél mederszélességnél nem hosszabb egyenes szakasz is megengedhető. A sodorvonal megtervezése után kerül sor a part­vonalak megtervezésére. Közülük tulajdonképpen a homorú oldali partvonal megállapítása a fontos. A tervezés során feltétlenül kerülni kell a meder­szélességnél hosszabb egyenes szakaszok, valamint az ún. fejletlen és az elfajult kanyarulatok (V-23. ábra) kialakulásának elősegítését, és arra kell tö­rekedni, hogy az ún. fejlett kanyarulatok kifejlő­dését mozdítsuk elő. Ezek jellemzője, hogy az in­flexiós pontokat összekötő egyenesek metszik a domború partot, azonban a kanyarok közép­vonalban mért hossza az inflexiók távolságának másfélszeresénél kisebb. A hosszú, enyhe görbületű kanyarulatokat a víz nem követi. Pl. egy 180' középponti szögű (ezt a már mindenképp elfajult) kanyarulatot a víz csak akkor követi, ha a kanya­rulat sugara ahol v a víz sebessége; g a nehézségi gyorsulás; I a vízfelszín esése [33]. Elágazásos folyószakaszon, első lépésként a meder­képző vízhozam levezetésére szolgáló egységes fő­meder kialakításáról kell gondoskodni. A mellék­ágakat a szabályozási vonalban le kell zárni, a túl­szélesedett meder szakaszokat a homorú oldalon pár­huzam-, a domború oldalon keresztirányú művekkel kell szűkíteni. A párhuzamműveket a természetes partokhoz keresztgátakkal kell bekötni. A partokat a homorú oldalon partbiztosításokkal, s kődepóniák- kal kell megvédeni. A túlérett kanyarulatokat pedig át kell vágni. A sodor-, a szabályozási vonal kiala­kításának és a szabályozási művek elhelyezésének elvi berendezését az V-30. ábra szemlélteti. A jelenleg is többé-kevésbé egységes medrü, de mégis szabályozásra szoruló — folyószakaszokon a homorú partokat a szabályozási vonal mentén partbiztosításokkal, illetve depóniákkal kell az el­V-30. ábra. A sodorvonal és a szabályozási vonal kialakításának és a szabályozási művek elrendezésének elvi vázlata 917

Next

/
Thumbnails
Contents