György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V — 45 > rétéiből a B(H) összefüggés ugyancsak meghatározható. A hidraulikai sugár (R), a nedvesített terület (F) és kerület (P), esetünkben a terület és a hozzá tartozó víztükörszélesség (B) hányadosa. Az előző két összefüggésből az R{H) összefüggés előállítható. Megjegyezzük, hogy a hidraulikai sugár folyók (Pa=J3) esetében a középmélységgel helyettesíthető. A szelvény középsebesség (t>k), mint a vízhozam és a nedvesített terület hányadosa, a már ismertetett összefüggésekből számítható és a vk(H) kapcsolat meghatározható. Az így meghatározott értéket — ha arra lehetőség van — ajánlatos a tényleges mérési eredményekkel összevetni. Az esés (/) meghatározása rendkívül kényes feladat, mivel értéke még egy rövidebb folyószakaszon is a helyi viszonyoktól (gázlók, medencék, kanyarulatok stb.) függően jelentős mértékben változik. Ezenkívül a folyó szabályozott állapotában kialakuló esések nagymértékben eltérhetnek a kiindulási, azaz szabályozatlan állapotában meg- határozhatóktól. Ezért a rögzített felszíngörbéket megvizsgálva kiválasztjuk azokat a helyeket, ahol helyi adottságok miatt eséstörések (esésváltozások) vannak, és a továbbiakban a méretezés során a mértékadó vízhozamhoz tartozó felszíngörbe e pontja közötti átlagos esésekkel számolunk. A tervezés folyamán szükség van a Manning— iS trickier-féle mederérdességi tényezőre (n), illetve ennek reciprok értékére, a sebességtényezőre (k). Kívánatos értékét a rendelkezésünkre álló mérési és az elvégzett számítások eredményeiből az BR5'3Pi2 illetve , Q BRW 3/i'2 (2) (3) egyenletből különböző vízhozamokra meghatározni, és az így kapott értékeket a táblázat adataival összehasonlítani. Ha az eltérés ± 10%-on belül marad, további számításainkhoz célszerű a mérési eredmények alapján kapott értékeket használni. Amennyiben nem, az eltérés okát ajánlatos megvizsgálni. A korábbi összefüggéseket felhasználva előállítjuk az n(H), illetve a k(H) kapcsolatot. A természetes szakaszhatárokon belül kiválasztott szelvényekre meghatározott hidraulikai 'paramétereket és a vízhozamot célszerű a H függvényében ábrázolni (V-28. ábra). Az ábrából bármely vízV-28. ábra. Hidraulikai jellemzők a Duna Rajka—Gö- nyü közötti szakaszán [33] hozam esetére az összetartozó paraméterek leolvashatók. Mivel egy szakaszon belül több szelvényre is megállapítottuk a hidraulikai paramétereket a mederképző és a szabályozási kisvízhozamhoz tartozókat célszerű minden szelvényre meghatározni és az értékeket táblázatban összeállítani, s azokat egymással összehasonlítani. Amennyiben az azonos paraméterek értékei közel esnek egymáshoz, illetve eltérésük a középértékhez viszonyítva kisebb ± 10%-nál, további számításaink céljaira a középértékeket fogadhatjuk el. Amennyiben a szórásuk nagyobb, a szélső értékek eltérésének okát célszerű megvizsgálni, és a vizsgálat eredményétől függővé tenni további felhasználásukat. Ismervén a jól fejlődött szelvényekben a mértékadó vízhozamokhoz tartozó paramétereket, azokat a további tervezés folyamán — amennyiben a szelvényeken változtatni nem akarunk — közvetlenül felhasználhatjuk. Amennyiben pedig a szelvényalakot nyomós ok, pl. a hajózás érdekében változtatni kívánjuk, meggondolás alapján (többszöri próbálgatással) meghatározzuk a kívánatos hidraulikai sugarat (R-et) és a sebességtényező (k), az esés (I) és a mértékadó vízhozam ismeretében a mederszélességet (B) az alábbi képletből számíthatjuk: B = Q kR5 3l1/2 * (4) 58* 915
