György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V— 19 mechanikai elven működő, állandóan felszerelt vagy esetenként elhelyezett berendezésekkel; — a műtárgyakban keletkező feszültségi állapotot, melyet közvetlenül mérni igen nehéz, helyette a gyakorlatban a rugalmas alakváltozást mérő, ún. nyúlásmérők terjedtek el; — az elzárószerkezeteket és azok működését, a tömítéseket, a betétgerendák állapotát és számát. A védvonal fenntartása A védvonalak szakszerű és rendszeres fenntartó munkája a védvonal hatékonysága szempontjából döntő jelentőségű. Az állandó fenntartásnak ki kell terjedni: — a töltéskorona jó állapotban tartására, — a rézsűk gyepszőnyegének, ill. burkolatainak fenntartására, — a gáttestben megbújó kártevők elleni védekezésre, — a gáttestben épült műtárgyak karbantartására, — a védvonal melletti kétoldali védősávok tisztántartására, — a hullámtéri árvízvédelmi füzesek kezelésére, — a védvonal tartozékainak (gátőrház, szertár, hírszerző berendezések, vízmércék) fenntartására. Az árvízvédelmi töltések koronájának fenntartási munkája elsősorban a gát állékonysága, másodsorban a közlekedés szempontjából fontos. A fenntartási munka arra irányul, hogy — a töltés koronáján kigödröződés ne következzen be, — a megfelelő domborítás meglegyen, — a csapadék a lehető leggyorsabban folyjon le, — a hóeltakarítás megtörténjen, — a kavicsolás, ill. salakozás évente legalább egyszer meglegyen, — a korona víz felőli szivacsos részét 10—15 évenként el kell távolítani, felújítani és új anyagot tömörítve beépíteni. A rézsűk gyepszőnyegének fenntartása az árvíz- védelmi töltések védelme érdekében fontos. (A gyeptakaró telepítése, kezelése, gépi kezelése és hasznosítására vonatkozó előírások a 49.082/1965. OVH. rendeletben találhatók.) A jó gyeptakaró első feltétele a szakszerű telepítés (1. az 1 — 4. fejezetet). A gyeptakaró fenntartásánál a megfelelő idejű kaszálás, a műtrágyázás, a pótlás és a gyomtalanítás az elsődleges. A rézsűk gyepszőnyegébe települő gyomnövények közül veszedelmes a somkóró, szamártövis, takács- mácsonya, vadrépa, nád, amelyeknek karógyökér- zete 1—3 m mélyre lehatol, gyorsan korhad és utána tágas gyökérjárat marad vissza. Felújításnál sikeresen alkalmazható a műanyagba telepített fűmagvak, az ún. „fűszőnyeg”. A műanyag szőnyeg biztosítja a fűmagok számára a fejlődés első időszakában szükséges tápanyagot, nedvességet stb., és védi a töltésrézsűt az erózió ellen. A töltésrézsűk burkolt szakaszainak a fenntartása különösen azért igényel nagy körültekintést, mert általában a hibák a burkolat alatt, rejtett módon jelentkeznek. A szivárgó víz, az állatok, illetve másodlagosan a növénygyökérzet okozhatnak a burkolat mögött esetleg veszélyes kiiiregelődéseket. Az üregek felkutatása kopogtatással, ultrahangos berendezéssel és megszüntetése, a burkolaton jelentkező repedések, mállások javítása, a gyomnövények rendszeres eltávolítása és fenntartása az elsődleges feladat. A kártevők elleni védelem a fenntartás egyik leglényegesebb feladata. Az állati kártevők: rovarok, giliszták, a gátfelület alatti néhány cm-es részt, a vakondok, egérfélék és pocokfélék 30—200 cm közötti részét teszik járatossá, sőt az ürge, hörcsög, még ennél is mélyebbre hatol. A gáttestbe épült műtárgyak fenntartásánál különös gondot kell fordítani a régi zsilipek és szivaty- tyútelepek rendszeres fenntartására. Finom szemcséjű altalaj esetén meg kell állapítani, hogy nincs-e kiüregelődés és ha van, injektálással meg kell szüntetni. A védősávok fenntartása hasonló feladatok elvégzését kívánja meg, mint a gyepszőnyegeké. A hullámtéri védősávon elsősorban a fák, nádas, esetleg gyomnövények megjelenése ellen kell védekezni. A fatuskokat és azok gyökérzetét el kell távolítani. A mentett oldalon ezenkívül — az átszivárgás, a buzgár-jelenségek jó megfigyelése érdekében — árvíz idején lekaszált, gyomtalan, rövid szárú pázsit kívánatos. Az árvízvédelmi füzesek fenntartása elsősorban a hullámverés elleni védekezés, másrészt a védekezéshez szükséges rőzseanyag biztosítása szempontjából jelentős. (A véderdő-telepítés, ápolás, állománynevelés, gyérítés és véghasználatra vonatkozó rendelet: 6379/1963. OVH.) A véderdő legnagyobb ellensége az agyaggödrökben visszamaradó pangó víz, ezért a lehetőség szerint a faállomány favágá- sos, tuskóirtásos letermelése után, az anyaggödröket célszerű feltölteni és gyorsan növő fafajtákat telepíteni. A tereprendezés befejezése után a véd889
