György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V —7 debb, de kellemetlen árvízi mederszűkület megszüntetésével is lényegesen javítható az árvízi biztonság. A védvonalak legkedvezőbb vonalazásának kialakítása érdekében (akár meglevő gátak áthelyezéséről, akár új védvonalak építéséről van szó) az alábbi főbb szempontokat kell figyelembe venni: — az árvízvédelmi gátak egymástól való távolsága, azaz az árvízi meder szélessége legyen összhangban a folyó kis- és középvízi medrének méreteivel; — az árvízi meder olyan széles legyen, hogy a maximális árvizeket káros helyi duzzasztás nélkül tudja vezetni. Külön kell tehát vizsgálni a nagyvízi felszíngörbe alakulását; — az árvízvédelmi gátak helyszínrajzi vonalvezetésének ki kell elégítenie a korszerű folyószabályozási elveket. Elsősorban biztosítani kell a nagyvízi és középvízi meder vonalazásának összhangját. Figyelemmel kell lenni, hogy a nagyvízi sodorvonal lényegesen ne térjen el a kis- és középvízi sodorvonaltól; — az árvízvédelmi gátak helyszínrajzi vonalvezetése hatással van a folyómeder hordalékszállítására és a hullámtér feliszapolódására. A vizsgálatokat (hidraulikai kismintakísérlet) ilyen irányban is ki kell terjeszteni. A hullámtér az árvizek levezetésének fontos tényezője. Egyrészt hivatott az anyamederben el nem férő árvízhozamok levezetésére, másrészt az árvízi csúcs kialakulása szempontjából nem elhanyagolható tározási feladata is van. A hullámtereket az aljnövényzettől meg kell tisztítani és minden lefolyást gátló akadályt el kell távoh'tani (az 1006/1962. Korm. hat. és a hullámterek használatáról a 26/1968. MÉM utasítás). A jég- és árvízlevezetés szempontjából még fontosabb a parti sávok fokozatos szabaddá tétele. (A 8753/0/200—1/1951. KPM sz. rendelet.) A fő vízfolyásokra javasolt szabadon hagyandó sávszélességek a következők: Dunán 1000—1200 m; Tiszán 500—800 m; Rábán 200—300 m; Szamoson 200— —300 m; Bodrogon 250 m; Fehér-Körösön 100 m; Fekete-Körösön 120 m; Kettős-Körösön 300 m; Sebes- Körösön 120—300 m; Hármas-Körösön 400— 500 m; Maroson 400 m. Az adatok csak tájékoztató jellegűek. A szabadon hagyandó sáv tényleges szélességének, a legkedvezőbb vonalvezetésnek meghatározásához a tervezés során, főként a kritikus helyeket egyedileg kell megvizsgálni. Ügyelni kell arra, hogy a szabadon hagyandó sáv magába foglalja — főként a hordalékos folyók esetében — a folyó partjának közelében elhelyezkedő „parti dombvonulatot” (földrajzi nevén övzátony). Figyelmet kell szentelni a helyenként hirtelen leszűkült hullámterek esetében a szabadon hagyandó sáv szélességének és magasságának a megállapítására. A szabadon hagyandó sáv helyszínrajzi vonalazása ne legyen párhuzamos a középvízi mederrel, hanem az enyhébb kanyarulata árvízi sodorvonalat kövesse. A lefolyási viszonyok a szabad sávok határának jó vonalvezetésével részben javíthatók. Az erdő széle ugyanis alkalmas arra, hogy a folyó felőli sebesebb vízfolyást és az erdőben a lassúbb folyást elhatárolja és ezáltal vezesse az árvízi sodrot. A hullámtér rendezéséhez hozzá tartozik az árvédelmi töltéshez közel eső részen árvédelmi füzes telepítése. Feladata a szél erejének fékezése, a hullámverés csillapítása, a jeges árvíz rombolásának megakadályozása. Hullámtéri véderdőt olyan széles sávban kell telepíteni, hogy hatása akkor is megfelelő legyen, ha egy része rőzsetermelés, koronakialakítás vagy felújítás alatt áll. A hullámtéri véderdő szélességének az árvízi meder szélességétől, az uralkodó széliránytól, a legnagyobb szélességtől és még sok egyéb tényezőtől függően a Dunán mintegy 60, a Tiszán 80 és a többi folyókon 30 m-nek kellene lennie [48], A véderdő telepítésére és a fenntartásra előírásokat a 6379/1963. OVH utasítás ad. A szabadon hagyandó sáv és az árvízvédelmi füzes közötti részen — mely az árvíz tározódását segíti elő — a lehetőség szerint a mezőgazdasági művelést meg kell szüntetni és helyébe erdőt kell telepíteni. Az erdőben az aljnövényzetet (bokrokat, cserjéket) évente gondosan el kell távolítani. A hullámtéren levő nyárigátak helyzetét is felül kell vizsgálni a szabadon hagyandó sáv, ill. az árvíz akadálytalan levonulása érdekében. Amennyiben a nyárigátak vonalvezetése nem megfelelő, áthelyezésüket, ill. lebontásukat kell javasolni. A hullámtér rendezéséhez tartozik a hullámtéren árvizek idején való hajózás kérdése. Ennek érdekében az árvízvédelmi töltések előtt, azok előterén levő minimálisan 10 m széles védősávot úgy kell kialakítani, hogy a hajózás számára alkalmas legyen (a hullámtérre vezető rámpákat bajuszrampákká kell átalakítani, km-enként legalább 18 m sugarú hajófordulót kell kialakítani). A folyó és a gát között alkalmas helyeken legalább 5,00 km-enként egy 10,0 m széles sáv szabadon hagyásával árvízi összekötő vízi utat kell biztosítani. A hullámtér elrendezését bemutató elvi vázlatot 1. az V-5. ábrán. 877