György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

IV. Gépészeti és villamos berendezések

IV —138 GÉPÉSZETI ÉS VILLAMOS BERENDEZÉSEK folyadékba merített úszót egy tartályba erősített nem mágnesezhető anyagból készült cső vezeti, amelynek belsejében foglal helyet a mechaniz­mussal kapcsolt úszó. Az együttfutást permanens mágnes biztosítja. Úszós szintmérőkhöz általában minden olyan távadó, ill. mérőátalakító kapcsolható, amely szög­elfordulás távadására készült. Alkalmazhatók el­mozdulás-jelátalakítók is. Ez a legbonyolultabb kombinációkat eredményezi, de módot ad arra, hogy a kiépítendő mérőrendszerhez legjobban illeszkedő megoldást válasszuk. Az úszós szintmérők leggyengébb pontja a mozgó úszótest és a hozzá kapcsolódó mechanizmus. A megbízható üzemhez kellő mechanikai védelmet nyújtó beépítést kell biztosítani. Hidrológiai ész­leléshez aknák vagy megfelelően kialakított cső- kutak alkalmasak. A befagyás elleni védelemről gondoskodni kell. Ez aknák esetén biztosított, míg a nyílt vízfelületen elhelyezett védőcsöveknél, ami alkalmazható hajózsilipek, hídpillérek, vagy más műtárgyakra szerelve, víznél könnyebb, vízzel nem keveredő fagyálló folyadék alkalmazható. Itt figye­lembe kell venni a fajsúlykülönbségből adódó szinteltolódást, és a védőcsövet a vízzel összekötő lyukaknak alacsonyabban kell lenniök minimális vízállás esetén, mint a fagyálló folyadék legalsó szintje. Hazai hőmérséklet-viszonyok mellett kb. 20—40 cm gázolajréteg alkalmazása elegendő. Az olaj behelyezésénél és kivételénél mindenkor szem előtt kell tartani a vízszennyeződés elkerülését. Ha hálózati villamos energia rendelkezésre áll, úgy szóba jöhet hőszigetelt acélcső alkalmazása és fűtés, amennyiben a berendezést télen is üzemel­tetni kívánjuk. Az úszós szintmérőkhöz hasonló felépítésűek a merülőtestes szintmérők és szintjelzők. Archimedes törvénye alapján a felhajtóerő a vízkiszorítással arányos. Ha a várható vízjátéknak megfelelő hosz- szúságú úszót helyezünk el, és a felhajtóerőt mérjük, pl. rugó segítségével, úgy ez a mindenkori szinttel arányos lesz. Ez a módszer víznél jól alkalmazható, mert itt nem szükséges a fajsúlyváltozást figye­lembe venni. A merülőtestes szintmérőkhöz szin­tén a legkülönbözőbb mérőjel-átalakítók kapcsolód­hatnak. A GRW (NDK) a már ismertetett áram­mérleggel biztosítja a szint távadását. Merülőtestes szintmérők felhasználhatók nagynyomású tartályok esetén is. Mint távadónak, különleges szerepe van a köz­vetlen elektromos hatáson alapuló szintmérőknek. Itt a víz elektromos vezetőképességét vagy magas dielektromos állandóját használják fel a mérés céljára. Az elektromos vezetőképességen alapuló IV-124. ábra. Ellenállásláncos vízszintjelző 1 ellenálláslánc; 2 ellenelektróda; 3 feszültségforrás; 4 kapacitív kompenzáció; 5 mérőtranszformátor; 6 egyenirányító; 7, 8 kiegé­szítő ellenállás; 9 mutatós műszer; 10 íróműszer; 11 kábelellen­állástól független, egyenáramú kijelzés legismertebb műszer (AEGIR) ellenállásláncot tar­talmaz. A IV-124. ábra szerinti kapcsolásban a mérőkörben folyó áramot a víz által rövidre zárt ellenállástagok határozzák meg. Ebben a formában a műszer elektromosan vezető folyadékok szintjé­nek mérésére alkalmas. Az elektromos áramkör az egyes ellenállástagokat összekötő fémlapkák és az ellenálláslánc mellett elhelyezett (rendszerint vörös­réz) földelőrúd között záródik. A mérőkör árama transzformátoron keresztül 11 kapcsolódik a kijelző körbe. Fémtartályok esetében könnyen elektrokémiai korrózió léphet fel. Ezt elkerülhetjük, ha a mérőkört a tartálytól szigetelten szereljük és nem földeljük. A mérőkörben levő feszültség kisebb, mint 42 V, így törpefeszültség­nek minősül. Fémtartályok esetén, ha az szigetelet- len, a földelés lehet maga a tartály, vagy béléscső is felhasználható az egyik elektródaként. Ekkor a galvanikus hatás kiküszöbölhető a mérőkörbe iktatott kondenzátor segítségével. A galvanikus hatás oka az ellenállásokat összefogó fémlapok és a tartály anyagának különböző elektrokémiai poten­ciálja. Közvetlenül a mérőkörben, az elektródokkal gal- vanikusan összekötve egyenirányító elemet nem célszerű alkalmazni. Ez a katód elektródon vízkő­lerakódást, az anódon korróziót okoz. Ez még a látszólag teljesen szimmetrikus kapcsolásoknál is fellép, az alkalmazott elektronikus elemek szórása miatt. Alkalmazása ivóvíz vagy jobb minőségű ipari víz szintjének mérésére és távjelzésére jöhet szóba, ha a pontossági igény ± 5%-nál nem nagyobb, és nem áll fenn a befagyás veszélye. Karbantartás­nál biztosítani kell a hozzáférést. Az ellenállás­láncos szintjelzőt kombinálják szintkapcsolókkal. 842

Next

/
Thumbnails
Contents