György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE IV-127 I gyobb méretű — célszerűen horganyzott — köracél, horganyzott acélsodrony, egyes esetekben alumínium vagy aludur sodrony. A sodronyok keresztmetszete 25, 30 vagy 95 mm2 a követelmények szerint. Szalagacél is megengedett, 10 x 3, 20 x 3, 20 x 5 vagy 25x4 mm keresztmetszettel. Megfogásuk az oldalfalban rögzített tartóbilincsekkel történik, a biztonsági követelményektől függően a fal mellett, a külső fal üregébe behúzva, vagy a faltól 15 , ill. 50 cm-re. Magasépítmények (pl. víztornyok) levezetővezetékei számára gyakran nem lehet szokásos bi- lincses megfogásokat létesíteni, mert azokhoz utólag nem lehet hozzáférni, az építési technológia (pl. csúszózsaluzás) miatt pedig az építés során nem kivitelezhetők. Ilyenkor a levezetővezetéket függőlegesen kifeszítik. A megfelelő anyag a horganyzott acélsodrony, azonban ezt csak akkor nem lengeti túlzott mértékben a szél, ha a feszítés különlegesen erőteljes kötélszívvel és megbízható feszítőművel történik. Lengésre kevésbé hajlamos és egyszerűbben feszíthető a tömör köracél, de korrózióvédelme nem oldható meg, mert megfelelő keresztmetszetet megfelelő hosszban nem lehet horganyzott kivitelben beszerezni. Az aeéllevezetőt horganyzás híján gondos rozsdavédő mázolással kell ellátni. Kötései — akár a felfogóvezetőé — hegesztéssel, keményforrasztással vagy csavarozással készülhetnek. A kötésnél alkalmazott csavarok ne legyenek M 8-nál kisebbek. A csavaros kötések vagy csatlakozások legalább 4 mm vastag lemezből készüljenek. A talaj felett 1,5—2 m magasságban bontható mérőkötés (bontási hely) készítendő, legegyszerűbben kétcsavaros szorítóval (IV-I16. ábra). A bontási hely alatti szakaszt a talajfelszínig mechanikai sérülés ellen védeni kell, legalább L 30 x 40 x 4 idomacéllal. A villámvédelmi földelők kialakítása az érintésvédelem részére készülő földelővezetőkkel azonos, hasonlóképpen a földelővezetőké is. A szétterjedési ellenállás legyen földelőnként 30 £2-nál kisebb. Ez az érték maximum. Ha egy IV-116. ábra. Bontható mérőkötés villámvódő levezetőn földelővel ez nem oldható meg, több földelőt kell készíteni, és azokat összekötni. A szabványban felsorolt különleges esetekben kisebb földelési ellenállást kell biztosítani. Különös gonddal kell mérlegelni a szükséges földelési ellenállás értékét akkor, ha villámcsapás fokozott valószínűségével lehet számolni, mint pl. acél víztornyok esetében. Az épületben elhelyezett nagy fémtárgyakat és a felső szintig terjedő fémcsőhálózatokat a földszinten földelni kell. Ha az épület villámvédelemmel készült, ezt a földelést azzal össze kell kötni. Védőföldelő hálózat (vagy nullavezetővel egyesített földelőhálózat) érintésvédelemként való alkalmazása esetén a két védelmet egyesíteni kell. Az elkészült villámvédő berendezés alkalmasságát elkészülte után legkésőbb a műszaki átadás során — ezt követően a veszélyesség fokozatai szerint öt-, három- vagy kétévenként — ellenőrizni kell. Az ellenőrzés terjedjen ki a felfogó-, levezető- és földelőberendezés elemeinek megfelelő voltára, a földelési ellenállás ellenőrzésére és az érvényes szabványnak megfelelő állapotára. A vizsgálatról jegyzőkönyvet kell felvenni. A vizsgálatot szakképzett villanyszerelő, technikus vagy mérnök végezheti. VILLAMOS BALESETEK MEGELŐZÉSE Villamos balesetek megelőzésére a létesítés során kétféle alapvető intézkedést kell tenni. A villamos berendezéseket érintésvédelemben kell részesíteni és véletlen érintésüket meg kell akadályozni. Előbbit az Érintésvédelmi Szabályzat (MSZ 172/1,MSZ 172/2, MSZ172/3, MSZ 172/4„Érin- tésvédelmi szabályzatok”), utóbbit a Biztonsági Szabályzat (MSZ 1600/1—12 „Létesítési biztonsági szabályzat 1000 voltnál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára” és MSZ 1610/1—8 „Létesítési és biztonsági szabályzat 1000 voltnál nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára”) előírásai szerint kell biztosítani. 831
