György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

IV. Gépészeti és villamos berendezések

IV-124 GÉPÉSZETI ÉS VILLAMOS BERENDEZÉSEK kell. Ha a le- vagy felrakás dara nélkül történik, a szállításra szolgáló gépkocsi rakodási oldalát alá kell támasztani és a transzformátort gondosan rög­zített szerelőhídon vagy rámpán keresztül kell le-, fel- vagy átgördíteni az építményre, illetve a talajra. Előnyös, ha az építményen csigasor részére meg­felelő akasztóhorog van. Oszloptranszformátor-állo- másokra dara nélkül, csigasorral emelt transzfor­mátorokat csak akkor szabad a szállítójárműről való lerakás nélkül emelni, ha a felfüggesztési pont­tól a transzformátor súlypontjának vízszintesen mért távolsága nem nagyobb 1—2 dm-nél. A helyére emelt vagy vontatott transzformátor kerekeinek vízszintes síkon kell támaszkodniok. A kerekeket rögzíteni kell. A bekötés többnyire alumínium vezetékkel, lapos alumínium sínnel, ma már ritkán kör keresztmetszetű vörösréz sínnel vagy kábellel történik. Alumínium sod­ronyok végére sarut kell hegeszteni vagy sajtolni. Mind a sodrony saruja, mind a lapos sín a transzfor­mátorral együtt szállított, a menetes csatlakozó csa­pokra csavarható bronzsaru segítségével vagy anélkül csatlakoztatható. A bronzsarus megoldás előnyös, de a síncsatlakozás akkor is megvalósítható, ha bronz­saru nem áll rendelkezésre. Ilyenkor a sín vagy saru a csapon két réz- vagy bronzanya közé fogható. Alu­mínium csatlakozóvezeték nem előnyös, mert a rugós alátét az egyik anya vezető hatását rontja. Ilyenkor az anyák és a sín közé feltétlenül bronzalátóteket kell helyezni. Transzformátorok elhelyezésénél nagy gondot kell fordítani a szellőzésre. Szabadtéri transzformá­torokat nem szabad szűk, napsütött, zárt falszo­rosban elhelyezni. Belsőtéri transzformátorelren­dezés mindig feleljen meg a transzformátor számí­tott szellőzési igényének, amit kivételesen kedve­zőtlen esetben mesterséges huzattal kell fokozni. A transzformátorkamra bejárata lehetőleg északra nézzen, de sohasem délre. Szeléncellás vagy germánium diódás kisegyen- irányítók szerelésénél a szilárd elhelyezésen és a száraz, vegyi párát nem tartalmazó környezeti levegőn túlmenő követelmények nincsenek. Szilícium és egyéb, nagy teljesítményű egyenirá­nyítók bekötésénél gondot kell fordítani a jó mi­nőségű, kis ellenállású kapcsolatra, valamint a bőséges szellőzésre. A leggyakrabban előforduló vegyi (kémiai) fo­gyasztók a töltés alatt álló akkumulátorok. Savas (ólom-) akkumulátorok elhelyezése mindig jól szellőztethető, savmentes padozatú, külön he­lyiségben történjen. A bejárati ajtó acéllemezből készül, ablakok vagy szellőzőnyílások csak a sza­badba nyílhatnak. A savas akkumulátorkamra robbanásveszélyes helyiség. A vezetékezés készülhet rézből (pl. csigákra vagy köpeny csigákra szerelt vörösréz huzalból), de alumíniumból is. Ilyenkor az ólomkivezetésekre rézvezetőt forrasztanak, majd a rézvezetőt réz— alumínium-összekötővel csatlakoztatják a csupasz alumínium sínezéshez. Ennek felerősítőcsavarjait és a szigetelők vasalkatrészeit kétszeres míniumos mázolással kell ellátni kétszeres fedőmázolás előtt. Lúgos vas—nikkel-akkumulátorok nem okoznak robbanásveszélyt, de alumínium vezetékkel nem csatlakoztathatók. Amíg a savas akkumulátorok közül csak a gép­jármű-akkumulátorok rázástűrők, a lúgos akkumu­látorok rázásnak kitett épületrészekben, gépeken is viszonylag biztonságosan üzemeltethetők. Fázisjavító berendezések. A korszerű, szabadtéri kivitelű kisfeszültségű fázisjavító kondenzátorok szilárd, védett elhelyezést és véletlen érintés elleni védelmet kívánnak. Hűtésük érdekében szellőzésük­ről gondoskodni kell. Erősen párás vagy nedves környezetben kondenzátorokat ne telepítsünk. Aramfelvételük mindig azonos, így túlterhelés­védelmük felesleges, zárlatvédelmük fontos. Nagyfeszültségű kondenzátortelepek szerelésé­nél a szabadtéri kapcsolóberendezések előírásait kell betartani. Ha a kondenzátortelepnek külön kapcsolója van, annak megszakítóképessége a szokásos követelmé­nyeknél nagyobb kell, hogy legyen (bőséges kap­csolóméretezés!). Épületszerelés Épületcsatlakozás. Épületekbe a villamos energiát kábelen, szabadvezetéken vagy légkábelen ke­resztül lehet bevezetni. A szabadvezetékes vagy légkábeles csatlakozás az MSZ 447 és a MOT III. 2—59 előírásainak megfelelő tetőtartón vagy hom­lokfali csatlakozón keresztül lehetséges. Belsőtéri világítás. A lámpatestek elhelyezésére az előző (Fogyasztóberendezések c.) szakasz nyújt tájékoztatást. Zárt helyiségekben a világítóberendezés részére legfeljebb 6...10 izzólámpás vagy legfeljebb 15 fénycsöves lámpatestet tartalmazó áramköröket célszerű létesíteni. Ha a vakolat alá fektetett vezeték vékony falú mű­anyag vagy ólmozott vasszalag burkolatú védő­csőbe kerül, azt horonyba kell fektetni, ahol a csövet vakolásig gipsszel rögzítik. A védőcsövet 828

Next

/
Thumbnails
Contents