György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE IV — 97 ,~U. a) b) c) Típus a b c d Dm// 74 50 54 85 Dm III se,5 60 57 88 Dhll55 50 76 Dh III65 51 80 Db II 33 33 54,5 80 Db/H 47 47 56 85 IV-95. ábra. Becsavarható (D) biztosítók a mellső csatlakozású (Dm)', b hátsó csatlakozású (Dh); c beszerelhető (Db) amelyekbe az olvadóbetétek úgy erősíthetők, hogy a fedéllel együtt egyszerre kiemelhetők az aljzatokból és így háromsarkú szakaszolóként, vagy oltókamrákkal kiegészítve terheléskapcsolóként is használhatók. A fogantyúé biztosítók több aljzattípusa ismert, (iO, 100, 200, 400 és 000 A-esek. A biztosítóbetétek ezekhez alkalmazkodva többfélék, egyszersmind több különböző csoportba sorolhatók, amelyek működési gyorsasága és zárlati megszakítókópessége eltér (IV-34. táblázat). IV-96. ábra. Fogantyúé biztosító Túlfeszültség-levezetők. A túlfeszültség-levezetők a szokásos üzemi feszültségen szigetelőként viselkednek, de a villamos berendezésekre veszélyes feszültségeknél vezetővé válnak. A túlfeszültséghullámokat levezetik a földbe, majd ismét visszanyerik szigetelő tulajdonságukat és az utánfolyó áramot megszakítják. Légköri eredetű (pl. villám- csapás által indukált) vagy kapcsolási túlfeszültségek ellen védenek. Névleges áramerősségük általában nem teszi lehetővé közvetlen villámcsapás levezetését. Mivel ilyenkor is megszólalnak, zivatar esetén felrobbanásuk előfordulhat. A túlfeszültség-levezetőknél egyszerűbb szerkezetek az oltócsövek. Megszólalásuk esetén a keletkező maradékáramot nem oltják ki. VILLAMOS VÉDELEM ÉS MÉRÉS Villamos védelem A villamos gépeket és berendezéseket a túlfeszültségek vagy túláramok romboló hatásától meg kell óvni. Nagy értékű gépek esetén a bekövetkezett hibák továbbterjedését is — a lehetőség határain belül — meg kell akadályozni. A túlfeszültségek ellen a hálózatokat és transzformátorokat az előző pontban említett túlfeszültség-levezetők és oltócsövek védik. A legfontosabb védelem a túláramvédelem, amely - lyel minden vezetéket és gépet el kell látni. Meg kell különböztetni a túlterhelés-védelmet, amely a névleges áramerősségnél (megengedett érték) nagyobb terhelőáram ellen nyújt védelmet (általában késleltetéssel) és zárlatvédelmet, amely a névlegesnél lényegesen nagyobb túláramok esetén (lehetőleg gyors kioldás útján) biztosít védelmet. Eszközei az olvadóbiztosítók és a túláram esetén önműködő kioldást biztosító kapcsolók (motorvédő kapcsolók vagy megszakítók). A biztosítókat és kapcsolókat az előző szakasz ismerteti. A megszakítók kioldását beépített kioldó vagy a megszakítótól külön szerelhető relé idézi elő. A relék nem közvetlenül végzik el a kioldást, hanem olyan áramkört zárnak (vagy nyitnak), amely a kioldást biztosítja (IV-97. ábra). Erre a célra a megszakítókra kioldómágnest szerelnek. Motorvédő kapcsolók túláramkioldását többnyire ikerfémes hőkioldó vezérli, amely a motorvédő ti Vízügyi létesítmények kézikönyve 801
