György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE IV —31 és fojtás lehetőségét biztosító kézi kerekes vagy fo- gantyús kivitelen kívül igen sokféle összetettebb fajtájuk is van. Helyi automatikus feladatok ellátására szolgálnak a biztonsági, visszacsapó, láb-, légkibocsátó, légbebocsátó, nyomásszabályozó stb. szelepek; távolról való beavatkozás lehetővé tételére a motorikus, hidraulikus, pneumatikus, mágneses mozgatású zárószervek. A nagy keresztmetszetű vezetékek (0 300... 0 2000) zárószervei kis sorozatban vagy egyedileg készülő célkonstrukciók, amelyek kiválasztása sokoldalú mérlegelést igényel. (Az 0 2000 fölötti ritka, egyedi feladatúakkal nem foglalkozunk.) Főbb fajtáik: A nagy tolózárak öntöttvasból, vagy kis nyomás esetén esetleg lemezből hegesztve készülnek (IV-22. ábra). A zárótányért mindig külső működtetésű csavarmenetes orsó emeli. Az orsó lehet forgó vagy álló, a forgó orsó lehet emelkedő vagy helyben forgó. A működtető kézikerék vagy motoros hajtás lehet közvetlenül ráépített vagy hosszabbítással, kardánhajtással (IV-23. ábra) távolabb elhelyezett (megközelítési nehézség ellenére biztonságos kezelés igénye, vagy pl. nedves térből való kihelyezése esetén stb.). A zárás a zárótest ékhatása vagy párhuzamos zárófelületek esetében külön ékelő elem révén nagyfokú. A tolózár mozgatási munkaigénye nagy, a beszorítás és a fel- szakítás különösen nagy erőigényű, de igen rövid úton megy végbe. Ez a villamos motorhajtás méretezésekor és vezérlésekor nehézséget okoz (bonyolult nyomatékkapcsoló kell, végállás-, ill. útkapcsoló helyett). Áthidaló megoldás: végállás előtt útkapcsoló kikapcsol, ezután teljes zárás kézzel. Ez a zárási időt lerövidíti, a nehéz emberi munkát korlátozza. Ideális az olaj hidraulikus működtetés. Hátrány: általános helyi olajhidraulikus rendszer hiányában saját nyomóolajtelepet igényel. Egyes víztisztítási feladatok technológiai berendezéséhez jól illeszthetők a pneumatikus megoldású speciális konstrukciók is. A tolózárak nagy üzembiztonsá- gúak, kis karbantartást igényelnek, jól zárnak, de különösen NA 500.. .600 fölött súlyuk és áruk rohamosan nő. A zsilip-tolózárak (IV-24. ábra) főleg betonba épített csővezetékhez csatlakozó, tolózár rendszerű elzárások, a nagy méret miatt már zsilipszerű kiképzéssel és működtetőszerkezettel, amelynek nincs saját zárt háza. A működtetőszerkezetet a helyszínen építik hozzá. Mozgatásuk nagyméretű orsóval, fogasléccel („Réthy-kapu”) vagy ellensúlyos lánccal történik. A könnyebb, hegesztett zsilip- táblákkal szemben előnyük a komplett gyári előállítás, elhúzódásmentesség, robusztus kivitel. Nagy súlyuk miatt azonban alkalmazásuk csak IV-23. ábra. Tolózármozgatás kardánhajtással nagy biztonságot igénylő vagy korrózióveszélyes helyeken indokolt (pl. mély árvédelmi töltés- keresztezés kitorkollásának vízoldali elzárása, szennyvíz-főgyűjtő torkolati kapuja). A csapózár (pillangószelep) záróteste szeleptányérhoz hasonló alakú, de csapszerű (elforduló) mozgatás útján működik (IV-25. ábra). Az elfordulás tengelye a cső középvonalán megy át, így terhelése alul-felül jól kiegyenlített. Kivezetett tengely végéhez csatlakoztatott kézikerekes vagy villamos motor hajtású csigaáttétellel vagy olaj- hidraulikus karos emelővel mozgatható. Korszerű kiviteli alakjainál a tengely és a zárófelületek geometriája tökéletes zárást tesz elérhetővé. Megfelelő mozgatóberedezés és reteszelés alkalmazásával ezért a tolózárral egyenértékű korszerű elzárás, lényegesen kisebb súllyal és mozgatóerő-igénnyel. Kis nyomások és áramlási sebességek esetén fojtásra is használható. Beépítésénél az elforduló elemre 735
