György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE IV-29 M (mkp) IV-19. ábra. Csapózár nyitó nyomatéba 1 nyitás, c = l m/s; 2 zárás, c= 1 m/s; 3 nyitás, c= 6 m/s — Mozgó elemek út-, erő-, ill. szögelfordulás- nyomaték diagramjai (IV-19. ábra) kézi és motorikus működtetés, ellensúly, rugóterhelés méretezéséhez. A gyakrabban előforduló nagyobb elemek kialakítása és beépítése. — Nagy átmérőjű (400... ...2000 mm) lemezből hegesztett csőelemek, idomok, átmeneti, tágulási és szerelési darabok. A hazai víz- gazdálkodásban főleg kis nyomású kivitelben (2...3 kp/cm2 alatt) fordulnak elő. Ezek kis fal- vastagságuk (5...20 mm) miatt a szállítás, és rakodás során könnyen deformálódnak. A vékony falú lemezcsövek külső túlnyomásra is érzékenyek. Ha ennek fellépésére számítani lehet, külön horpadásellenőrzést kell végezni. Körtől való eltérés megengedhető értéke max. 1/2%. A korszerű szivattyúk szívó- és nyomócsonk- átmérője általában kisebb, mint a csatlakozó csővezeték gazdaságos átmérője. Ezért átmeneti idomdarabokat : a szívócsonk elé szukítőt, a nyomócsonk után bővítőt kell beépíteni. A szűkítő elem akkor jó hatásfokú, ha az átmenet rövid szakaszon valósul meg: az idom kúpszöge viszonylag nagy (a/2 = = 60°-ig). Vízszintes tengelyű szivattyúk vízszintes elrendezésű szívócsonkjaihoz olyan — ferde tengelyű, csonka kúp alakú — szűkítőt kell alkalmazni, melynek felső alkotója vízszintes. Ezáltal a szívócsonk előtti légzsákképződés elkerülhető (1. IV-9. ábra). Bővítőidomoknál az áramlás széttartó; a csőfal mentén kialakuló határréteg a sebesség csökkenésével megvastagodik, majd a csőfalról leválik és örvénylés lép fel, amely energiaveszteséggel jár. A gyakorlatban jól bevált módszer szerint a bővítőidom egyébként jelentős áramlási veszteségének akkor van minimuma, ha az idom hossza megegyezik az átmérőkülönbség hatszorosával. A csővezeték iránytöréseinél íveket, könyököket kell beépíteni. Acéllemezből sajtolással készített folytonos ív csak kisebb csőátmérőig alkalmazható, nagyobb átmérők esetén öntöttvas könyök vagy acéllemezből hengerelt és hegesztett idom építhető be. Gyakorlati szempont, hogy 10° iránytörésig elegendő a csővégek levágása a tengelyre merőleges, 5°-os síkban. Ennél nagyobb középponti szögű iránytöréseknél olyan szeletekre kell az ívet bontani, amelyeknek középponti szöge 15° vagy 22,5° (az előbbiből 4 db teljes és 2 db félszelet, az utóbbiból 3 db teljes és 2 db félszelet alkot 90°-ot). Az idom görbületi sugara a csőátmérő 1.. ,3-szorosa. Az iránytörési idomok egyenes csőből megfelelően levágott darabokból vagy síkba terített ívszeletek acéllemezből való kivágásával, hengerléssel állíthatók elő. A szeletek kiterített alakját úgy kell megválasztani, hogy a tengely- irányú hegesztési varratok az egymást követő szeleteknél egymástól 180°-ra és a külső terhelés irányára merőleges síkban legyenek. Elágazó és gyiíjtőidomok rendszerint egyenes csőtagok, bővítő és szűkítő idomok és ívcsövek kombinációiból állanak. Szerkesztésükhöz a fentieken túlmenően figyelemmel kell lenni arra, hogy kedvező ellenállásértékek eléréséhez a merőleges csőcsatlakozásokat kerüljük. A legkedvezőbb a 30...45° körüli hajlásszög. Nagy átmérőjű vezetékbe épülő elágazó idomoknál azt is számításba kell venni, hogy az idom szilárdság szempontjából kritikus keresztmetszete nem mindenütt marad kör, hanem ellipszissé (ill. fél-ellipszissé) torzul, és ez a falvastagság meghatározására is befolyással bír. Ilyen helyen bordázat alkalmazása indokolt lehet (IV-20. ábra). Esetleges helyszíni alakítás, vágás, hegesztés után az áramlás útjába került sorját, belógó lemez- széleket el kell távolítani. Ez különösen fontos vízmérésre is használt elemeknél (szűkület, könyök), mert a megzavart áramképbe eső megcsapolásokon mért nyomáskülönbségek eltorzulnak. Tekintve, hogy a lemezek anyaga általában szokványos kereskedelmi áru, felszerelés után korrózió elleni védőbevonattal is el kell látni (1. IV. 3. fe733
