György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
IV. GÉPÉSZETI ÉS VILLAMOS BERENDEZÉSEK I. TECHNOLÓGIAI (GÉPÉSZETI) BERENDEZÉSEK KIVÁLASZTÁSA, BEÉPÍTÉSE ÉS ÜZEME MEGHATÁROZÁSOK, FELADATOK ,,Technológiai berendezés” elnevezéssel foglalja össze a jelenlegi hivatalos (rendeletalkotás) szó- használat a beruházások főleg ipari eredetű, az ipar által szállított és felszerelt részeit, megkülönböztetésül az építési tevékenység révén keletkező „építményiektől. Az építési folyamat technológiájában alkalmazott gépek (betonkeverő, földgyalu stb.) nem tartoznak a készülő létesítmény „technológiai berendezései” közé. Ha azonban magáról az építési folyamatról van szó, akkor beszélhetünk az építkezés, mint üzem technológiai berendezéséről (pl. házgyár, árvédekezés). — A „technológiai berendezés” további jellemzője a rombolásmentes elmozdítható- ság, ill. le- és felszerelhetőség. — A technológiai berendezések tehát átfogják a gépészeti, villamos, acélszerkezeti, irányítás- és híradástechnikai létesítményrészek széles körét. Nagyrészt hasonló értelemben használják a vízgazdálkodásban minderre a „gépészet” összefoglaló megnevezést is azzal a különbséggel, hogy beleértik az épületgépészetet, ami a technológiai berendezések körén általában kívül esik, viszont az acélszerkezetekből csak a mozgató gépészetet sorolják ide. A beruházások ismert hármas rovatolásában („építés”, „gép”, „egyéb”) a lekötött népgazdasági kapacitás ágazati jellegének kidomborítása a cél. Ezenkívül határesetekben finanszírozástechnikai szempontok is szerepet játszhatnak, így a „gép” fogalmának határai itt a fenti értelmezésektől kissé eltérhetnek. A „technológiai berendezések” körének határait befolyásolják esetenként a beruházó és a kivitelezők konkrét megállapodásai. Pl. a nagyobb acélszerkezeteket akkor sorolják a technológiai berendezések közé, ha előállítójuk, felszerelőjük nem építőipari vállalat, hanem gyári vállalkozó. Erre mind az előkészítés, mind a megvalósítás és üzemvitel során fokozott figyelemét kell fordítani. A határterületek nem kellő áttekintése és ellenőrzése ugyanis mindig hibaforrás. A különféle szakmájú és szerződésrendszerű közreműködők között a csatlakozások biztosításában gyakoriak a félreértések és hatásköri viták, amiből baleset, hiba (működési hiányosságok, egyes berendezések elmaradása), késedelem, többletköltség származhat. A technikai fejlődés során a vízgazdálkodási létesítményekben is egyre növekedik a technológiai berendezések összetettsége és részaránya. (Nagyobb műtárgyaknál, vízkezelési folyamatoknál a beruházási költség 50%-a is lehet.) Az ezekkel kapcsolatos műszaki-tervezési, szervezési és bonyolítási tevékenység a vízgazdálkodásban hagyományos ismeretektől jelentősen eltérhet. A IV. fejezet célja olyan áttekintést nyújtani, amelyből a vízépítő megítélheti, milyen határig vállalkozhat a technológiai berendezésekkel kapcsolatos feladatokra, és hol vegyen igénybe speciális szakembereket, ill. vállalatokat. TERVEZÉS, A GYÁRTMÁNY KIVÁLASZTÁSA ÉS ALKALMAZÁSA A vízépítési létesítmények tervezése komplex feladat. Egyszerűbb esetekben a vízgazdálkodási folyamat technológiájának tervezője egyben az építmény és a berendezés tervezője is (pl. kis műtárgy, csatorna, kis vízmű). Nagyobb műtárgyakhoz, összetettebb vízgazdálkodási rendszerekhez már a tervezésnél is különböző szakmájú (vízépítő, gépész, villamos, irányítástechnikai stb.) tervezők együttműködését kell megszervezni. Ezek közül az összefogó „főtervezői” szerepet és egyben a technológiai folyamat tervezését arra kell bízni, aki az adott feladat összefüggéseit legjobban átlátja (pl. öntözés: öntözéstechnológus, vízépítő szakember; szivattyútelep nagyobb mélyépítéssel: műtárgyas vízépítő; úszó szivattyútelep: vízgépész stb.). A vízgazdálkodási technológiai folyamat tervezője tehát 45 Vízügyi létesítmények kézikönyve 705
