György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

I. Alapok

1-56

ALAPOK

Q a kiszivattyúzható vízhozam, n a Rudolf-féle szám, k a szivárgási tényező, II a nem süllyesztett vizszint magassága a vízzáró réteg felett, h0 a vízmélység a kútban, R a leszívási távolság, r a kút sugara (1-114. ábra).

A képlet érvényességi feltételei:

a) a kút leér a vízzáró rétegig;

b) a vízvezető réteg homogén, vagyis k = const, és a kút sugarainak irányában, H vastagságú rétegben végtelen kiterjedésű;

c) a vízvezető rétegbe minden irányból egyenletes sebességeloszlással szivárog a víz;

d) a kiszivattyúzott vízhozam állandó (Q = = const.) és

e) a kút szűrővel ellátott palástjának magassága megegyezik a vízvezető réteg vastagságával.

Ha egymás közelében levő több kútból szivattyúzzák a vizet, a kiemelhető vízhozam a

Terep

1-115. ábra. Vázlat a szivárgóból kivezethető vízhozam számításához

A vízvezető rétegbe, közvetlenül a vízzáró réteg fölé helyezett szivárgóból kifolyó fajlagos vízhozam (q) a

(z2-z20)k q 2 (x-r)

z-zn

s_Q_

nnk

In — + In—

+ ..,- In

R,

képlethői számítható. Q a kutakból egyenletes megoszlásban kiemelt vízhozam, n a Rudolf-féle szám, n a kutak száma, k a szivárgási tényező,

Rv Rv

___ Rn a vizsgált pont távolsága a kutaktól,

r

v r2,__, rn a kutak sugara.

N

yomás alatti rétegbe nyúló kút vízhozama a

Q =

2 nmk

r

(H-z0)

Darcy-íéle képletből számítható. Q és R a leszívási távolsághoz tartozó vízhozam, n a Ludolf-féle szám, m a vízáteresztő réteg vastagsága, k a szivárgási tényező, II a vízoszlopnyomás a vízvezető rétegben a Q vízhozam kivétele előtt, illetve a Q kivételekor a kúttól it’-nél nagyobb távolságban, r a kút sugara, z0 a vízszint a kútban Q vízhozam kivételekor.

képletből számítható, q a folyóméterenkénti vízhozam, z0 a szivárgóbeli vízszin magassága, z a szivárgótól x távolságra érvényesülő vízoszlop- magasság, k a szivárgási tényező (1-115. ábra).

A leszívás hatósugara a

p H*-zl k 2 ' q

összefüggés alapján határozható meg.

Rgivárgás töltésekben. Vízfolyások, csatornák töltésein permanens állapotban átszivárgó vízhozam, ha kismintavizsgálatokat nem végeznek, aránylag egyszerűen meghatározható a potenciálos folyadékmozgás elméletének alkalmazásával.

A töltéstestben kialakuló leszívási görbe (vízfelszíngörbe) a mederben érvényesülő vízszint, a töltés alakjának, a mentett oldali szivárgó, esetleg a mentett oldali vizszint ismeretében közelítőleg megszerkeszthető. Ha a töltés anyaga homogén, a potenciális folyadékmozgás, ha az áramlási viszonyok a töltés tengelyére merőleges síkokban

1-116. ábra. Vázlat töltésen átszivárgó vízhozam meghatározásához

72