György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

II. Vízépítési szerkezetek

11-182

VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK

11-164. ábra. Előregyártóit, utófeszített víztartály

11-165. ábra. Víztornyok terhelése

a

kézenfekvő a különleges vízzárást nem igénylő tető- szerkezet esetén, az oldalfalaknál az előre gyártás jól, csak nedves kapcsolat és feszítés mellett képzelhető el. Körmedencéknél, a dongaszerűen elhelyezett előre gyártott falelemek utófeszítése, kívülről felcsévélt feszítőhuzalokkal történhet. A feszítés a felfelé kúposodó oldalfalra tekercselt huzalok függőleges, harántirányú mozgatásával és még sok más módon is történhet (11-164. ábra).

A víztornyok olyan vízmedencék, amelyet a talajszint felett helyeznek el. Kimutattták, hogy minél nagyobb a szükséges hasznos toronymagasság, annál nagyobb tartály építése gazdaságos. Víztorony tervezésénél ezért nagy magasság esetén a medencét gazdaságos a távlatilag meghatározható legnagyobb hasznos térfogatúra felvenni. A víztorony (11-165. ábra) két alapvető szerkezeti részből áll: a toronytörzs az alaptesttel és a medence. A körszimmetrikus terhelés miatt az alaptest általában kettős kúpfelületű héjjal osztott kör vagy körgyűrű alaprajzú. A kúpfelületű alapok belsejében lehet elhelyezni a csövek zárszerkezeteit. A toronytörzsben futnak a különböző rendeltetésű csövek, a világító és jelzőkábelek, továbbá a medence megkö342