György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 11-97 szát befogadó völgyek viszonylag aprószemű, könnyen harántolható völgyfenéki üledéksorában esetenként görgeteget, kőtömböket is tartalmazó rétegek, lencsék jelentkezhetnek. Vízáteresztő rétegek függőleges lezárására szolgálnak a különböző technológiával épített résfalak is (II. 6. fejezet). Görgetegmentes rétegekben a markolóval felszerelt (esetleg marótengelyes iszapszondás berendezéssel), görgeteges rétegekben a vésőkoronás zagyöblítéses berendezések a legalkalmasabbak. Az ezekkel épített résfalak vastagsága általában 0,4—0,8 m, az eddig elért legnagyobb mélység kb. 60 m. A résfal, ha csak szivárgásgátlás a feladata, vasalás nélkül épülhet. A résfal anyaga általában beton, amelynek adalékanyagába tömítőanyagokat is kevernek. Ha a résfal a fölé építendő gát terhe alatt összenyomódó rétegeket is harántol, akkor anyagának merevsége a ránehezedő gát épségét veszélyeztetheti. Ilyen esetekben plasztikus tulajdonságokkal is rendelkező talajbeton résfalakat építenek. Ezek építését részletes vizsgálatokkal kell előkészíteni. Legfeljebb 10 m mélységig alkalmazzák az ún. ,,vékony résfalat” (SÓLETANCHE). A rést nehéz I szelvényű acélgerenda vibrációs lehajtásával, a lezárandó réteg tömörítésével állítják elő, a réskitöltő anyagot — cementes, bentonitos keveréket — a gerendán végigvezetett injektálócsöveken keresztül juttatják a résbe, miközben a gerendát fokozatosan kihúzzák. Ezzel a módszerrel néhány cm vastagságú fal állítható elő; vízáteresztő képességének határa (alsó) &=10-8 m/s. Igen gyors, nagy fajlagos teljesítményű eljárás, amely azonban görgeteges rétegek harántolására nem alkalmas. Újabban a vízzárást a résbe lebocsájtott fóliafüggönnyel próbálják elérni. Az injektált függöny jellegzetesen a gátak alatti szivárgásgátlás szerkezete. Elsősorban repedezett vízáteresztő szilárdkőzetek lezárására szolgál. A sűrűn, legfeljebb 2—3 m-ként egymás mellé több sorban telepített injektálófúrásokon keresztül az adottságoknak megfelelő tömítő hatású, idővel megszilárduló injektálófolyadékot sajtolnak a lezárandó rétegbe. Előbb sűrűbb, a nagyobb hézagokat kitöltő, majd finomabb tömítőanyagokat tartalmazó kisebb viszkozitású, a finomabb hézagokba is bejutó folyadékkal injektálnak. Egy-egy injektálási fázis szükséges időtartamát és eredményességét a besajtolt folyadék fajlagos mennyisége és az injektálás során tapasztalható nyomáscsökkenések alapján ítélik meg. Az injektálás szükséges mélységét, majd az injektált sáv vízzárását a Lugeon-ié\e, vagy ahhoz hasonló módszerrel vizsgálják, ill. ellenőrzik. Az injektált függönyöket szemcsés üledékek lezárására is használják, elsősorban akkor, ha nagy mélységekről van szó és ha a lezárt réteg összenyomódásával is számolni kell. Az injektálás általában csak kismértékben módosítja a vízvezető rétegek összenyomhatóságát. Az injektálást ez esetben is több sorban, több fokozatban végzik. A szélső sorok általában kisebb mélységűek, az injektálás itt kezdődik, a belső sorok mélyebbek. Az előirányzott mélységet rendszerint csak a legbelső két-három sorral érik el, az injektálást ezekben fejezik be. Az injektálófolyadék összetételét a mindenkor harántolt, ill. tömítendő réteg szem- eloszlásával kell összhangba hozni, az első fokozat itt is a viszkózusabb, a továbbiak (esetenként 3—4 fokozatot is alkalmaznak) egyre hígabbak. A szemcsés üledékek injektálása a plasztikus résfalak bevezetése óta egyre inkább háttérbe szorul. Az injektált függönyökre általában jellemző — mind szilárd kőzet, mind szemcsés üledék lezárásáról van szó —, hogy teljes értékű eredményessége még a leggondosabb építésellenőrzés mellett sem feltétlen biztosított. A függöny üzem alatti rendszeres és részletes ellenőrzése nélkülözhetetlen. Szinte kivétel nélkül gondoskodnak arról, hogy az injektálás szükség esetén a felette levő gát, ill. tározó üzemi állapotában is folytatható, ill. kiegészíthető legyen. Erre általában a gát talpán épített injektáló—ellenőrző folyosó és a gát szárnyain a hegyoldalakban kihajtott tárók szolgálnak. Injektált függönyök építésére csak keretterv készíthető, amelyet a kivitel során mindenkor az észlelt jelenségeknek megfelelően módosítani kell. Ebből következik, hogy injektált függöny építésének egyik előfeltétele az ilyen munkában nagy járatossággal, széles körű tapasztalatokkal rendelkező szakember folytonos közreműködése. Szemcsés üledékréteg lezárható mélyvibrálással is (KELLER-módszer). A lezárandó rétegbe lehatoló „mammutvibrátor” környezetében a talaj betömörödik és a vibrátor mellett keletkező süllyedési tölcsérbe adagolt finomszemcsés anyagot a mélybe juttatja, a durvább szemcsék közötti hézagokat kitölti. A vibrálás egymástól 1—1,5 m-re sorozatosan megismételve, 1—1,5 m vastag fal jön létre. Az eddig kivitelezett legnagyobb mélység 8—10 m. A szivárgási tényező ezzel a módszerrel kb. k = lO-8 m/s-ra csökkenthető. Minthogy az ilyen fal kötőanyagot nem tartalmaz, ezért belső erózió tekintetében érzékeny. Nagyobb víznyomás tartására csak akkor használható, ha a lezárt réteg a fal anyagának egyben szűrője is. d) A természetes felszín fölött alkalmazható szerkezetek. A természetes felszín fölötti szivárgást 17 Vízügyi létesítmények kézikönyve 257
