György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 11-89 kerületén legalább 100 m-ként elhelyezett — célszerűen kútgyűrűkből kialakított — zsompokból kell szivattyúzni. A zsomp szűrőzött fenékszintje a gödör feneke alatt 1—2 m mélyen legyen. A szivattyúzást úgy kell szabályozni, hogy a zsompban levő vízszint mindig a gyűjtőárok szintje alatt maradjon. Erről kényesebb víztelenítés esetében (pl. a szükséges depresszió nagyobb mértékű, vagy a víztelenített réteg állékonysága csekély), folyamatos szivattyúzással, beleértve a munkaszüneti időt is, gondoskodni kell. A gödör épségét veszélyezteti, ha a gödör vízszintje gyakran és nagyobb mértékben ingadozik. Tilos a gödröt víz alatti kotrással kiemelni, majd a vizet a gödörből hirtelen rövid idő alatt kiszívni (11-506). A nyíltvíztartás a legolcsóbb víztelenítési mód, de ha a végrehajtás szakszerűtlen — különösen akkor, ha a víztartást (pl. hosszabb munkaszünetek ideje alatt) szüneteltetik és ezért az összegyűlt vizet ismételten, gyorsan kiszívják — hidraulikus talajtöréshez, a gödör teljes beomlásához vezethet, még akkor is, ha a szakszerű végrehajtás esetén a gödör biztonsága fölös mértékű volna. A víztelenítő gödör vagy árok falát helyszűke, nagyobb elérendő mélység vagy csekély szilárdságú réteg harántolása esetén, dúcolással vagy szádfallal alakítják ki. Ha a megtámasztás nem vízzáró, akkor a megtámasztás mögött ismeretlen helyzetű le- szívási görbe alakul ki, amely magasabban helyezkedik el, mint a szabad gödörfalon történő vízkilépés esetén (11-51. ábra). 11-51. ábra. A szivárgási görbe helyzete 1 természetes állapotban; 2 vízáteresztő megtámasztás esetében; 3 vízzáró szádfal esetében 11-52. ábra. Nyíltvíztartás a vízvezető réteget részben lezáró fallal körülvett alapgödörben a a lezárás biztonságos mélysége; b Weber grafikonja a -1 megállapítására szélesebb munkagödörben Nagyobb mértékű leszívással könnyen olyan gradiens jöhet létre, amely a megtámasztott és megcsapolt rétegből szemcséket mos ki. Ezért a nem vízzáró megtámasztás hézagméreteit a megcsapolt réteg szemcseméretével kell összehangolni a szűrő- szabályoknak megfelelően. Ez okból számottevő leszívás esetén általában csak önszűrő durvaszemcsés anyagban lehet nem vízzáró megtámasztást alkalmazni. Ha a talaj finomszemcsés, folyósodrásra hajlamos, megtámasztásra vízzáró szádfalat használunk. A szádfal szükséges hosszát a gödörmélységen kívül a külső vízmagasság és a víztartó réteg vastagsága is befolyásolja. Ha a szádfal nem éri el a vízzáró fekiit (II-52a ábra), akkor a falat alulról megkerülő szivárgás lép fel, amely hidraulikus talajtörést okozhat. E veszély elkerülésére a falat a gödörfenék alá Ht mélységre kell lehajtani. A megfelelő biztonságot nyújtó mélység: (63) ahol y't a talaj víz alatti telített térfogatsúlya és v a biztonsági tényező, amelyet Öllős szerint r=l,5 értékkel célszerű számításba venni. A szádfallal részlegesen lezárt rétegből az L kerületű B szélességű munkaárokba beszivárgó víz- mennyiség Q LBlcR H + 2Ht képlettel közelíthető meg. (64) 249
