György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
11-80 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK Az XjSisüj szakaszon a szivárgási görbe egyes pontjai a (7) képlet 11-26. ábra, ill. (12) képlet 11-29. ábra használatával számolhatók a következő helyettesítésekkel 7?I =zJ; r, = 0; és H = H—A. Kimutatható, hogy a ke = 0 esetén számítható szivárgási görbe csekély mértékben ugyan, de mélyebben helyezkedik el, mint a fce/&0 - 0 esetére számítható görbe. így ale = 0 feltételezése csak akkor indokolt, ha a felmzi terítés valóban vízzáró (pl. valamilyen szilárd vízzáró burkolat). Ellenkező esetben a vízzáró alapréteget feltételező számítás indokolt [(7) és (12) képletek], mert így a biztonság javára tett közelítéssel kapjuk meg a szivárgási görbét. A gátak alatt fekvő altalaj általában rétegezett, a vízzáró feleit fölötti rétegek k tényezői különbözők. Ebben az esetben a j. _ + kh + • • • +kntn • • +*n ’ (29«) tl + t2+ • • í, t. • +K (296) (ahol t ill. k az egyes rétegek vastagsága, ill. szivárgási tényezője 1. ll-34a ábrát.) képlettel számítjuk az átlagos kh vízszintes irányú és kx a rétegekre merőleges szivárgási tényezőt, majd a vízszintes méretek a (15) szerint ~r777777777777777777777777777~77777777777777777777.7 11-34. ábra. Redukció rétegzett altalaj esetében a valóságos; b redukált szelvény 1 Á, o-vo ■ ö°- . > -° ‘ ° V ° ■o -o • \.o. " . . • .*■:?: .o • o o.- -o. 2. Á2 • .*/’**• * o '=> •- ■ y * - '. O.fi'. -■ ’O 3. Áj , * ^ . O 1 ■« O •, ^ o . . * ő o- \ ® ■ o;.‘ 'o;1?•_-* u • . kJ . Áj ^Áf - 10 Á2 11-35. ábra. A viszonyítottan vízzáró réteg (2) kritériuma az MSZ 15221 — 69 szerint B'0=B°^¥h’ m és a k szivárgási tényezőt (16) szerint: k' = VKK (31) redukáljuk és a (18)—(20) és (22) képletekben, ill. a 11-30. és 11-31. ábrák grafikonjain ezeket a redukált értékeket alkalmazzuk (11-34. ábra). [A (21) képletbe minden esetben kh és nem k' helyettesítendő!] A természetben előfordulhat, hogy a gát alatt nagy mélységig nem található jó vízzárónak tekinthető réteg, ezekben az esetekben bizonytalanná válik a számításokban figyelembe vehető t méret, azaz az áramlási tér alsó határa. Ilyenkor az első közelítésnek tekinthető t~l,5B0 (32) „ökölszabály” alkalmazható, mint azt az irodalom számos helyen javasolja. A kérdés mérlegelésekor figyelembe kell venni, hogy a víz mindig a legkisebb ellenállás irányába szivárog. Az áramlási tér mélységi kiterjedését nem az egyes rétegek szivárgási tényezőjének abszolút értéke, hanem azoknak aránya szabja meg. A szivárgási tér alsó határa szempontjából vízzárónak tekinthető az a mélyebben fekvő réteg, amelynek szivárgási tényezője (ka) a felette lévő rétegével szemben (/;,) megfelelő arányban van. Davidenkoff szerint [6] a szivárgási tér vastagsági mérete í=(0,5~l,0)50 értékben vehető fel, ha ezen a mélységen belül a i,IK= 1/1° ~l/20 arány érvényes. 240
