György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

II. Vízépítési szerkezetek

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE

11-77

Ha a gát mentett rézsűlába egy nagymértékben vízáteresztő anyagból épített prizmára, talpszivárgóra támaszkodik (11-29. ábra), akkor a Pavlovsz- kij—Dachler-módszer szerint Am értéke elhanyagolható, ezért a szivárgási görbe egyenlete a következő alakú lesz:

y=

(12)

az átszivárgó vízmennyiség pedig:

q0 = kf0H (19)

számítható.

A 11-29. ábra grafikonja bal oldalának segítségével Aj értéke a

H

II

1,12 +

1,93'

j

2B A«-2*

(An a 11-27. ábra grafikonján ra= 1-hez tartozó Ar érték) függvényében meghatározható. A grafikon jobb oldala az

fó =

|l,12+

h.

H

(14)

alaki tényező gyors meghatározását teszi lehetővé.

Az egynemű anyagból épített gát sem tekinthető szivárgás szempontjából izotrópnak, feltételezhető ui., hogy a rétegenként végzett tömörítés során a

beépített réteg felső kérge tömörebb, vízzáróbb lesz, mint a réteg alsó része, amelyben a tömörítő hatás csak kevésbé érvényesülhet. Az így keletkezett anizotr&pia a szivárgási görbe és az elszivárgó víz- mennyiség számítása során úgy vehető figyelembe, hogy a gát vízszintes méreteit

értékkel beszorozva redukáljuk, a szivárgási tényező helyére pedig

(16)

értéket helyettesítjük, ahol kv a függőleges; kh a vízszintes szivárgási tényező. Ez a redukció egyaránt alkalmazható mind a Gasagrande-, mind a Pavlovszkij — /AícA/er-módszerhez.

A vízáteresztő altalajon álló gátban kialakuló szivárgási görbe azonosnak tekinthető a vízzáró talajon álló gát szivárgási görbéjével. Az átszivárgó teljes vízmennyiség azonban megnövekszik, és a gáton átszivárgó qQ és az altalajon átszivárgó qA mennyiségek összege lesz. A gáthossz 1 fm-re eső teljes átszivárgó mennyiség:

9, = ö'o + 5,a- (17)

A qQ vízmennyiség a (4)—(6), (10) és (13) képletekkel határozható meg. A Ba talpszélességű vízzáró

11-29. ábra. Szivárgási görbe talpszivárgóval védett homogén gátban

237