György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
11-74 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK 11-22. ábra. A szivárgási görbe a vízzáró alaprétegen álló homogén gáttestben A. Casagrando szerint Casagrande és az egyszerűbben kezelhető Pavlovsz- kij—DacMer-eljárást ismertetjük. Casagrande a szivárgási görbét (11-22. ábra) x = y'—vl 2í/0 (1) egyenletű parabolából vezeti le, amelyben y0 = YH2 + d2-d. (2) A rézsűn kiszivárgó víz kilépési pontja a+Aa = Vo 1 — cos ß (2) összefüggésből számítható. Casagrande szerint Aa értéke a rézsű ß hajlásszögének függvénye. A függvényt a II-23a ábrán közölt grafikon adja meg. Ezen a módon mind a szabad rézsűn, mind egy tetszőleges hajlású felülettel a gáttesthez csatlakozó megcsapolóelem esetében számítható az a hossz, amelyen vízkilépés várható. Néhány jellemző eset a 11-236 ábrán látható. A szivárgási görbe meghatározható az ismertetett módszer segítségével, ha vízzáró maggal vagy szivárgó szőnyeggel ellátott gátszerkezetről van szó (11-24. ábra). Vízzáró mag esetében csak akkor kapunk megbízható eredményt, ha a vízzáró maghoz csatlakozó két támasztótest szivárgási tényezője legalább százszorosa a mag szivárgási tényezőjének. A szivárgási görbe a felvízi rézsű közelében is eltér a parabolától, a rézsűhöz mint ekvipotenciális vonalhoz merőlegesen kell csatlakoznia (1. a 11-22. ábrát). fi <90° /3-90° 90°</i<W° /3-1800 11-23. ábra. A vízkilépés helye a kilépési felület hajlásától függ 234
