György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

II. Vízépítési szerkezetek

11-72

VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK

— bevágások (csatornák, medrek, munkagödrök stb.) esetében — értelemszerűen ide tartoznak a gátak alatt fekvő rétegek is — a földmű anyaga több-kevesebb változatosságot, heterogenitást, sok esetben igen kedvezőtlen tulajdonságokat magában foglaló adottság, amelynek esetleges hátrányos következményei kizárólag megfelelő szerkezet alkalmazásával háríthatok el.

A földmű üzemi jellemzőinek meghatározása annak a vízgazdálkodási rendszer (pl. árvízvédelmi védvonal, vízellátási-, öntöző-, belvízrendszer stb.) tervezésének feladata, amely rendszernek a földmű részét képezi. A földmű tervezésekor alapadatként szolgáló legfontosabb üzemi jellemzők a földmű jellegétől függően a következőkben foglalhatók össze:

— Árvízvédelmi gátak: mértékadó árvízszint, annak valószínűsége és tartóssága; a védvonal nyomvonala,

— Tározógátak: üzemi vízszint; esetleges árvízi túlduzzasztás szintje; az üzemszerű leggyorsabb vízszintsüllyedés sebessége; a gát helye, ill. nyomvonala; a megengedhető elszivárgó víz- mennyiség ; a tározott vízmennyiség.

— Csatornák: jellemző vízszintek; a vfzszintinga- dozások hevessége; síkrajzi és magassági vonal- vezetés ; minimális szelvényméret; öntözőcsatornák esetében a tűrhető szivárgási veszteség.

— Alapgödrök, alapárkok: az üzemi vagy szerkezeti okokból szükséges alapozási szint; síkrajzi méretek; hely, ill. nyomvonal; a nyitvatartás időtartama; a gödörben (árokban) végzendő munka jellege.

— Minden földmű csak a geológiai, talajmechanikai viszonyok ismeretében tervezhető meg.

Tervezéskor először azokat a szivárgási körülményeket kell tisztázni, amelyek az állékonyságot befolyásolják. Minthogy a szivárgás és az állékonyság egymással kölcsönös összefüggésben van, a helyes megoldás csak fokozatos közelítéssel található meg. A földmű jellegétől függően a tervezéskor a következőkben felsorolt néhány fontos szempontot is figyelembe kell venni:

— Árvízvédelmi gátak esetében — időszakos üzemük folytán — az állékonyság az elsődleges követelmény, az átszivárgó vízmennyiség általában (kivételek a belsőségeket védő gátak) másodrendű kérdés. Nagy hosszakra elnyúló terjedelmük miatt építésükre szinte kizárólag a helyben található anyagok jöhetnek számításba, így

sem az építőanyag minőségére, sem a beépítési előírásokra vonatkozóan nem célszerű nehezen teljesíthető határértékeket megszabni. Bonyolultabb szerkezeti megoldások (vízzáró függönyök, megcsapoló kútsorok) költségeik miatt csak kivételesen indokoltak.

— A vízhasznosítást szolgáló tározók esetében az állékonyság mellett az elszivárgó vízmennyiségek is fontosak lehetnek. A tározó rendeltetésétől, a gát magasságától, síkrajzi méreteitől függően az építőanyag minősége és beépítési előírásai tekintetében szigorúbb feltételek szabhatók. Állandó jellegű üzemük folytán a nagy fajlagos költségű szivárgást gátló vagy állékonyságfokozó szerkezetek alkalmazása is indokolt lehet.

— Csatornák tervezésekor döntő kérdés a felszíni víz és a talajvíz szintjei közötti különbség. Ha a csatorna vízszintje a magasabb (pl. öntözőcsatornák), akkor viszonylag meredekebb rézsűhajlások tervezhetők, de sok esetben gondot okoznak a szivárgási veszteségek. Ha a talajvíz szintje a magasabb (pl. belvízcsatornák), akkor a rézsűket szivárgási nyomások terhelik, a rézsűhajlásokat óvatosabban kell megválasztani. Esetleges gyors nagyobb mértékű vízszintsüllye- dések hatását figyelembe kell venni. Adott rétegviszonyok mellett, a csatornák magassági vonalvezetése számottevően befolyásolhatja i mind a szivárgási, mind az állékonysági körülményeket.

— Alapgödrök, munkaárkok tervezésekor a gödör állékonyságát nagymértékben befolyásoló víztelenítés helyes megoldása az alapvető feladat.

A gödör rézsűk, árokfalak állékonysága tekintetében figyelembe lehet venni a nyitvatartás időtartamától függően a gödör ideiglenes jellegét, a víztelenítés módjának stabilitást fokozó (pl. vákuumkút) vagy az állékonyságot csökkentő (pl. nyílt víztartás) jellegét.

A földmű tervezőjének mindig szem előtt kell tartania, hogy az a föld, amelyből, ill. amelyben műveit építi, tulajdonságait térben és időben változtató természetes úton létrejött anyag, amely keletkezési módja folytán a természet teljes változatosságát tükrözi. A földműtervek ezért mindig bizonyos mértékig „keretterv"-jellegűek, amelyek a kivitelezés során a mindenkori tapasztalattól függően az adott helyzetnek megfelelően módosítan- dók.

232