György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

I. Alapok

1-6

ALAPOK

1-11. ábra. Vázlat a nyomásközéppont meghatározásához, szabálytalan felület esetén

___J-------2------S

k,

b

'

1-12. ábra. Vázlat a nyomásközóppont meghatározásához, derékszögű négyszög alakú felület esetén

1-13. ábra. Két különböző mélységű vízteret elválasztó függőleges síklap víznyomásábrája

p a folyadék fajsúlyát, a az y tengelynek a folyadék felszínével bezárt szögét, x és y a koordinátákat, F a vizsgált felületet, M az F felületnek az x tengelyre vonatkoztatott statikai nyomatékát, Ik az ugyanerre a tengelyre vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatékát, Dxy pedig az x és az y tengelyre vonatkoztatott deviáeiós nyomatékot jelöli,

Függőleges, derékszögű négyszög alakú síkfelület esetén (1-12. ábra) a nyomásközéppont folyadék- szint alatti mélysége (xk) az

1

6

h2

2 e + h

+ 2 (2e + h)

képletből számítható. Ha az x tengely áthalad a nyomásközépponton, yk = 0.

A nyomóerő nagysága:

A vízépítési gyakorlatban előforduló néhány jellemző víznyomásábra az 1-13—1-19. ábrákon látható.

Az 1-28. ábrán vázolt hengeres, valamint az 1-29. ábrán látható szegmens gátra ható nyomóerő vízszintes, valamint függőleges összetevője és a támadási vonalak helyét jelölő távolságok az 1-4. táblázatban foglalt képletek alapján számíthatók.

Ha a víz mozog, a Bernoulli-tétel értelmében a nyomás kisebb-nagyobb részben sebességgé alakul. Ennek következtében a vízben levő testekre ható víznyomás bizonyos mértékben csökken.

1-14. ábra. Két különböző mélységű vízteret elválasztó ferde síklap víznyomásábrája

1-15. ábra. Síklapokból összetett felületre ható víznyomás ábrája

22