György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

I. Alapok

1-4

ALAPOK

1-1. ábra. A hidraulikai emelő elve

Ha y — 0, vagyis a folyadékra a nehézségi erő nem hat, az egyensúlyban levő folyadék minden pontjában állandó és minden irányban egyenletesen terjed a nyomás (Pascal törvénye).

A fentiekből következően (1-1. ábra):

Innen

Ha

és

P~Pf

Q=pF.

P=l

Q F'

Ttdr

t=-r

v ”D°P d2

Q~D*’

Ha például d = 2 cm és 1) = 20 cm,

1-2. ábra. Két különböző folyadékkal töltött közlekedő edény

D2

<2=P-V=100P.

dz

Két különböző folyadékkal töltött közlekedő edény esetén (1-2. ábra) az egyensúlyi állapotot az A — B síkra felírt

p=Po+yJh=Po+yA’

illetve a

egyenlet jellemzi.

yA—y^i

U-csöves manometer esetén (1-3. ábra):

1-3. ábra. U-csöves manométer vázlata

Pi~Po = yh>

illetve

h Pi-Po

y

Tartály (edény) fenekére ható folyadéknyomás az Euler-féle alapegyenletből következően csak a tartály feneke felett levő folyadékoszlop magasságától és fajsúlyától, valamint a folyadék felszínére ható nyomástól függ, és független a tartály alakjától, és a benne levő folyadék mennyiségétől (1-4., 5., 6. ábra), vagyis

Pf=Po + hMegfelelően választott tartályalak esetén a tartály fenekére ható nyomóerő nagyobb a tartályban levő folyadék súlyánál (hidrosztatikai paradoxon).

20