György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
Vili —166 CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A komposztozás előfeltételei a) Az iszap ne tartalmazzon mérgező ipari eredetű anyagokat, melyek akadályozzák a biológiai folyamatot. b) A szemét és a víztelenített iszap közös kezelésének feltételeit biztosítani kell (szervezés, szemét-előkészítés, a komposzt mezőgazdasági elhelyezésének biztosítása, szállítás stb.). c) Komposztozásnál csak víztelenített szennyvíziszap jöhet számításba. d) Nagy mennyiségű (50—100 tonna/nap) szennyvíziszap komposztozása gazdaságosan csak gyorsított eljárással végezhető el. Depóniába építés. A víztelenített vagy szikkasztott iszap elhelyezésére — ha ezt a mezőgazdaság nem igényli — egyszerű és olcsó útnak kínálkozik annak feltöltésbe építése. A szennyvíziszap kezelése szempontjából ez az út problémamentes, de kivételes esetektől eltekintve, egészségügyi kihatásait gondosan mérlegelni kell. Elsősorban egészségügyi szempontból kell megvizsgálni a feltöltött terület mezőgazdasági művelésbe való bevonását, esetleges építési területként való felhasználását. Meg kell határozni, hogy a feltöltés befejezésétől a terület legrövidebb időn belül mikor vehető használatba. Az iszap alacsony, maximálisan 40% víztartalma miatt, az elhelyezhető iszap mennyiségét csak a rendelkezésre álló terület és a környezet higiénés követelményei korlátozzák. Az iszap végső elhelyezésének megoldásai között történő választást kívánja megkönnyíteni a VIII- 61. táblázat, ahol USA-beli adatok alapján költség- tényezőket tüntettünk fel. Ezeket európai és különösen hazai viszonyokra fenntartással lehet csak átültetni, tekintettel az USA-ban fennálló rendkívül magas munkatértényezőre. Érdemes megjegyezni a mezőgazdasági elhelyezésnél a szállítási költség kihatásait. Tekintve, hogy a szennyvíziszap kezelésének és elhelyezésének ma (1971-ben) igen szerteágazó útjai és módjai lehetnek, amelyek életképessége csak a jövőben igazolódik majd be, különös nyomatékkai hívjuk fel a figyelmet az „Iszapkezelés és iszapelhelyezés” c. fejezetet kiegészítő alábbi irodalomra: [2, 7, 22, 30, 58, 69, 81, 110]. IPARI SZENNYVIZEK EGYEDI TISZTÍTÁSI PROBLÉMÁI Városi és ipari szennyvizek közös elvezetése és tisztítása Az előző fejezetekben az ipari szennyvizek mennyiségi és minőségi jellemzőit általánosságban ismertettük. A fejezetben a különböző minőségű vizek közös elvezetésének problémáival ismerkedtünk meg. Már ez utóbbi fejezetben kifejtettük, hogy az ipari szennyvíz közcsatornába való bevezetésének bizonyos feltételei vannak (1. a VIII-8. táblázatot). Ezeket a feltételeket sok esetben csak helyi tisztítás révén lehet biztosítani. A VIII-62. táblázatban foglaltuk össze a helyi tisztításnál előforduló alapműveleteket és technológiai folyamatokat. A táblázatban szerepelnek azok a fejezetszámok is, amelyek alatt a szóban forgó technológiai folyamat leírását a könyvben megtaláljuk. A hűtést, mint igen fontos előkezelési műveletet a könyvben nem tárgyaltuk, de hivatkozunk a [77]-es irodalomra. Az ipari szennyvíz sok esetben annyira megváltoztathatja a városi keverékszennyvíz összetételét, hogy a központi szennyvíztisztító telepen nehézségekkel kell számolni. Ezek különböző módon jelentkezhetnek. Az önmagában biológiailag jól lebontható szervesanyag-tartalom növekedése következtében a biokémiai oxigénigény úgy megnövekszik, hogy az eleveniszapos biológiai tisztítási lépcsőnél hosszabb levegőztetési idő vagy több lépcsős kezelés válik szükségessé. A csepegtetőtesteknél a nehézségek elgombásodás és eliszaposodás formájában jelentkeznek. Az iszaprothasztóban savanyú erjedés válhat dominálóvá (túlterhelés). Élelmiszer- ipari tevékenységből, pl. tejipari üzemekből, sörgyárakból és konzervgyárakból eredő szennyvizek nagyobb mennyiségben okozhatnak ilyen zavarokat. Nehézséget okozhatnak a biológiai szennyvíz- tisztítás során a papír-, bőr- és textilipari üzemekből elfolyó szennyvizek is. Ezek a szennyvizek rendszerint nagyon szennyezettek és biológiailag nehezen vagy egyáltalán nem bonthatók, vagy a biológiai lebontást akadályozó anyagokat tartalmaznak. A városi keverékszennyvíz szennyezettségét sokszorosára emelhetik. Következésképpen a központi szennyvíztisztító telepen hosszabb tartózkodási idők, nagyobb kapacitású iszaprothasz- tók vagy a szokásoson túlmenő technológiai lépések, kiegyenlítőmedencék, a biológiai kezelés több lépcsőre való bontása, vagy kémiai flokkuláció beiktatása válik szükségessé. Az ilyen szennyvizekre jellemző a magas szervesanyag-tartalom, a pH érték gyakori és rövid időszakon belüli változása, 1586
