György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VIII-157 miért javul akkor, amikor elutrációval kombinálják. A kémiai kezelést megelőző mosással ugyanis a pelyhek közötti kolloid és finomabb méretű lebegőanyag eltávolítható és így a lebegőanyag aktív felülete jelentősen lecsökken, annak ellenére, hogy tömege alig változik. A koaguláns adagolásakor a megmaradt felületek telítődnek és a pelyhek közötti tiszta folyadékban a szabad ionok koncentrációjának növekedésével a zéta-potenciál rohamosan csökken. A flokkulens minőségétől függően más-más iszap- koncentráció-tartományban kapunk maximális sű- ríthetőséget. Eleveniszappal végzett kísérletben mésztejet adagoltunk pH 10-ig. A kísérletek eredményét grafikusan ábrázoltuk. A VIII-127. ábrából látható, hogy biológiai eredetű iszapok víztelenítésére a CaO 5—15 g/1 iszapkoncentráció- tartományban hatásos. A kémiai kondicionálást befolyásoló tényezők a) A kondicionálószer minősége és mennyisége. A legjobb kondicionáló hatása a bázisos alumínium- -kloridnak van. A vas(III)-, vas(II)-sók, mész és polielektrolitok kondicionáló hatása a felsorolás sorrendjében csökken. b) A több értékű fémsók esetében a pH meghatározza a fémionok hidrolitikus polimerizáció- ját, másrészt a töltéssel bíró polimerek eloszlását, |-a töltés sűrűségét. c) Az iszapkoncentráció hatása. A növekvő szárazanyag-koncentráció arányosan növeli a szükséges kondicionálószer-adagot. d) Az iszap és iszapvíz foszfátkoncentrációjának növekedése lényegesen csökkenti a fémionok hatékonyságát, mivel a több értékű ion egy része az orto-foszfáttal oldhatatlan csapadékot képez, és ezáltal alkalmatlanná válik kondicionálás szempontjából. e) Az iszap vízteleníthetősége jelentősen csökken a tározási idő növekedésével, tehát növekvő mennyiségű kondicionálószert kell alkalmazni, hogy a tározott iszap szűrési idejét lecsökkenthessük. f) Vas(III)- vagy vas(II)-sók és mész kondicionálószer alkalmazása esetén az optimális reakcióidő a hozzáadástól számítva 2—10 perc között van. Az optimális reakcióidő után a kondicionált iszap szűrési ellenállása fokozatosan növekszik, egy bizonyos idő után (2—4 óra) megközelíti az eredeti kondicionálatlan iszap megfelelő értékeit. g) A kondicionálószer hozzáadása utáni lassú keverés javítja az iszap szűrhetőségét. A kondicionálást befolyásoló tényezők vizsgálatából kiderül, hogy üzemi körülmények között nem lehetünk tekintettel az összes tényezőre, így pl. az iszap átmeneti tárolását nem lehet elkerülni, a kondicionálószer reakcióidejének pontos betartása nem valósítható meg minden esetben. Hazai viszonylatban gazdasági okokból a vas(II)- -szulfát-mész alkalmazása jöhet elsősorban számításba, mint kondicionálószer. A vas(II)-szulfát- mész kondicionáló hatásban elmarad a vas(III)- -klorid-mész és egyes polielektrolitok hatásától, azonban mint ipari melléktermék, alkalmazása indokolt. A kondicionálás kivitelezését és az erre szolgáló berendezéseket 1. a „Koaguláció és kicsapatás” c. alatt, Biológiai kondicionálás. A „Szennyvíziszap fer- méntáció”-nál ismertettük — a szennyvíz biológiai tisztítására szolgáló módszerek között — az iszap biológiai stabilizálására szolgáló aerob és anaerob fermentációs módszereket. Már ott említést tettünk arról, hogy a fermentáció célja a stabilizálás (rothadóképesség csökkentése) mellett, a vízleadás elősegítése, az iszaptérfogat sűrítés révén való csökkentése, ill. a sűrítésre, víztelenítésre való előkészítés. Sajnos az iszaprothasztást — főleg az anaerob módszert — a gyakorlatban gépiesen alkalmazzák, abban a hitben, hogy ez az egyetlen és követendő ún. „iszapkezelés”, amelynek több-kevesebb sikerrel való biztosításával meg is szűnt az iszapprobléma. Szerintünk a helyes álláspont az, ha az iszapfermentációt (legyen az aerob vagy anaerob) az elérhető hatás szempontjából gazdaságilag mérlegeljük, és csak a pozitív eredmény alapján alkalmazzuk. Szólni kell itt még két kérdésről: a bűzterjedésről és a fertőzőképességről, mint amelyek az „iszap- rothasztás” által való kiküszöbölésre várnak. Világos, hogy a szennyvíztisztítási folyamat e kellemetlen kísérői kémiai vagy fizikai módszerrel is kiküszöbölhetők, sőt a fertőzőképesség egyetlen „biztos” ellenszere a hőkezelés. A szokásos fermentációs műveletek csakis akkor alkalmazhatók, ha az iszap végső elhelyezése érdekében kidolgozandó technológia szerves és gazdaságilag indokolt részét képezhetik. Víztelenítési eljárások. Szűrés és préselés (statikus eljárások). Az iszap mesterséges víztelenítésének egyszerű módozatai közül ma a szűrési, eljárások a legelterjedtebbek és leghatásosabbak. A szűrési művelet a szűrési sebességgel jellemezhető, melyet a következő egyenlet definiál [81]: áV K ~dt ~2(V + C) ’ (55) 1577
