György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
Vili —138 CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS VIII-53. táblázat Az iszapfermentációs rendszer kiválasztásának irányelvei A szennyvíz és iszap Javasolható fermentációs rendszer jellegzetességei anaerob aerob Városi telepnél lakosegyenérték 60 000 fölött 60 000 alatt Az iszap szervesanyag-tartalma 60% fölött 60% alatt PH 6—8 6 alatt Darabos szálas hulladék sok kevés Toxikusanyag kevés sok Az iszap sűríthetősége vagy kiinduló töménysége magas csekély A szennyvíztermelésben domináló iparág szerint vágóhíd — húsipar sör—élesztő—szesz tejtermék (nagyüzem) gyógyszer alapanyag (fermentlé) tej—tejtermék (kisüzem) konzerv (gyümölcs—zöldség) textil (szálfogás után) bőr vegyipar (fenol és homológjai, mosószer, peszticid, festék) papír gyógyszer-készáru (antibiotikum) felületnemesítés órákban (esetleg egy nap) az iszapnak nagyon magas, esetleg r = 100 mg/g • h oxigénfogyasztása van (tározott tápanyag lebontás), a későbbiek folyamán (autooxidáció előrehaladása, tehát kb. 2—3 nap után) az oxigénfogyasztás lényegesen lecsökken r = 10—15 mg/g • h értékre. A szakaszos rendszerben ezért az első nap alatt nagyobb oxigénbevitelt kell biztosítani. Később ezt csökkenteni kell az iszap légzésének megfelelően. Ezt a hatást a rotor fordulatszáma és a bemerülés változtatásával egyszerűen el lehet érni. Szakaszos rendszerben is lehet iszapmosást végezni, a rotor leállításával a levegőztetőben 1—2 óra ülepedés után az iszapvizet leszívatjuk „gége”- csővel, a leszívatott iszapvíz helyébe friss tisztított szennyvizet engedünk, és a kezelést folytatjuk. Nyári üzemelésnél a mosóvizet naponta cseréljük, a téli üzemelésnél a hőtartalék biztosítása céljából napi kétszeri vízcserét is lehet végezni, esetleg az ülepítési időt a nagy hőveszteség miatt csökkentjük. A kezelt iszapot a rotor leállítása, majd az ülepítés és iszapvíz eltávolítás után a szikkasztóágyra kiengedjük. Feltöltés után a folyamat újrakezdődik. Folyamatos rendszerben a fermentor után elhelyezett sűrítő (sűrítők) lehetővé teszi (-fc) a recirku- lációt és a folyamatos mosást. A rátáplálás naponta többszöri sarzsokban történik (ezzel elkerülhető a túl kis intenzitású folyamatos iszapáram leválasztásával járó nehézség). Minél sűrűbb a rátáplálás a kaszkádegységre (a sorbakapcsolt tartályokra), annál egyenletesebb az oxigényigény. A kaszkád fermentorokkal sűrítők (mosóvíz-leválasztók) vannak egybeépítve. A szennyvíziszap főárama merőleges a mosóvíz áramára. A párhuzamosan kapcsolt mosóvíznek biztosítania kell az iszapkimosást és a hőmérsékleti szintet a téli hónapokban. Az iszap- rátápláláskor a mosóvizet célszerű elzárni, ebben az esetben az egyes fermentorokból a nyersiszap által kiszorított kezelt iszap a rendeltetésszerű kivezetés (és nem a mosóvíz-leválasztók) irányába halad. tíszókéreg megjelenésével ritkán kell számolni, inkább csak nyers előülepítőiszap kezelésénél, ezt el kell távolítani, mert rontja a mosás, és az ülepítés hatásfokát. A sűrítőkben nyári hónapokban 4—6 óránál hosz1558
