György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
Vili —130 CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS iszapban tározódó szerves anyag is lebomlik. A nagy iszapkor feltétele, hogy a folyamatosan termelődő fölös iszaphoz képest a rendszerben (F térfogatú levegőztető medencében) tározott eleveniszap tömeg {XV) nagy tömegű legyen. Ez az elegykon- centráció {X), illetve a levegőztető térfogat (F) bőséges méretezésével érhető el. Előbbi — gyakorlati okok miatt — korlátozott lévén, főleg utóbbi növelhető és általában a teljes oxidációs rendszerek levegőztető térfogata meghaladja az egy napos szennyvízhozamot, sőt nem ritka a három napos szennyvízhozamra méretezett berendezés. Az ilyenből kikerülő fölös eleveniszapot (kb. 50—60% szer- vesanyag-tartalmú) stabilizáltnak tekintjük és az közvetlenül szikkasztóágyra vezethető, ill. ott víztartalmát bűzterjesztés nélkül leadja. Mindössze azt a gyakorlatban kialakult igényt kell kielégíteni, hogy 30—50%-kai több szikkasztóágy terület álljon rendelkezésre, mint amennyi anaerob rothasz- tóból származó iszapra szokásos, ill. előírt. A legismertebb és legjobban bevált teljes oxidációs rendszer az ún. „oxidációs árok” (VIII-103. ábra). Technológiai, kezelési szempontból előny, hogy a szennyvíz tisztítása és az iszap stabilizálása a teljes oxidációs rendszernél ugyanabban a medencében párhuzamosan zajlik. Nem mondható ez el a kezelt iszap minőségére, ugyanis abban — viszonylag alacsony szervesanyag-tartalom mellett — a szapro- fita mikroorganizmusok (és a patogének is) szép számmal fellelhetők, hiszen ezek állandóan érintkeznek a nyers szennyvízzel, épp ők a felelősek a szervesanyag-lebontásért. Ez a körülmény, valamint a levegőztető térfogattal való takarékoskodás igénye vezetett a különálló aerob iszap stabilizator (fermentor) létrehozásához. Itt már a szennyvíz tisztítása és a fölös eleveniszap stabilizálása két külön rendszerben (egymástól független medencében) megy végbe, tehát — kellő méretezés mellett — végbemehet az eleveniszap organizmusainak endogén lebomlása, tápanyag híján való elpusztulása. A teljes oxidációhoz viszonyított kisebb össz- levegőztető medence térfogatot főleg az aerob sta- bilizátorban megvalósítható nagyobb iszapkoncentráció eredményezi. Mostanáig az előülepítés nélküli szennyvízből keletkező eleveniszap aerob fermentációjáról volt szó. Sokszor az előülepítő nem hagyható el (pl. a szennyvíz sok szemcsés, szálas anyagot tartalmaz, amely zavarná a szennyvíz jó hatásfokú eleveniszapos tisztítását), ilyenkor a nyersiszapot és fölös eleveniszapot, ill. a kettő keverékét kell fermentálni, ez már önálló iszapfermentációs rendszert kíván. A VIII-105. ábra segítségével röviden úgy vázolhatjuk most a folyamatot, hogy a szennyvíztisztító fő rendszer előülepítőjéből elvezetett (a „berotha- dás” elkerülése érdekében folyamatosan vagy sűrű időközökben táplált) nyersiszapot „aktiválnunk” kell. Már kifejtettük, hogy a nyersiszap „kondenzált” szennyvíznek tekinthető, tehát az aktiválás sem egyéb, mint a nyers szerves tápanyagnak mikVIII-105. ábra. Nyersiszap aerob kezelésének működési vázlata
