György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE Vili —125 változatot. A szomszédos rotorok itt ellentett irányban pörögnek, és a két áramkép határán az ellentett irányú sebességek megsemmisítvén egymást, viszonylagos nyugalmi — legfeljebb pulzá- ló — zóna alakul ki. Természetesen ülepedés itt lehetséges, de a tapasztalat szerint nem sokkal jelentékenyebb, mint a négyzetes alaprajzú medencék sarkaiban előálló lerakódás. Teljes oxidációnál a csekély oxigénbeviteli sebesség energiaigénye (sokszor csupán 5 W/m3) nem elégíti ki az ülepedésmentes áramláshoz kívánatos, utóbbi 3—4-szeresét is kitevő energiaigényt. A 20— 30 cm/s körüli fenéksebesség 500 m3-es térfogatú medencében min. 20 wattot igényel m3-enként. Ez az érték 1000 m3 térfogatnál már 15 wattra csökken, de még mindig fennáll a rossz hatásfokú 02-bevitel esete, mert földmedencénél igen nagy a szélesség: mélység viszony (esetleg 10:l-et is meghaladhatja). A kielégítő fenéksebesség összhangba hozatala a gazdaságos 02-bevitellel horizontális áramlás mellett biztosítható. Egészen csekély szerkezeti mélység (1,0—1,5 m) kívánalma (magas talajvíz), valamint az oxigénbevitellel összhangba hozott áramlási energiabefektetés (5—8 W/m3) biztosítására az ún. mammutrotorok gyűrű alakú árokban való alkalmazása gazdaságos (VIII-103. ábra). Szükséges azonban megjegyezni, hogy a függőleges tengelyű turbinákkal is elérhető a horizontális áramlás, ez (csupán a megfelelő helyszínrajzi és szerkezeti elrendezésen múlik. Medencealak és tisztítórendszer kapcsolata. Az előző pontban ismertetett levegőztető szerkezetekkel kapcsolatban a legfontosabb medencealakról is megemlékeztünk, sőt a szennyvíz és eleveniszap be- és kivezetésének megoldásait is láttuk. Most az eleveniszapos tisztítás megvalósítási rendszerére összpontosítjuk a figyelmet. Mint az előző pontokban már említettük, az „iszapkortól” függően megkülönböztetünk rész- és teljes biológiai tisztítást, valamint teljes oxidációt nyújtó eleveniszapos rendszereket. Külön kezelhetők a levegőztetett tavak, melyek a több napos iszapkor ellenére azért nyújtanak csak általában résztisztítást (70—80%-os hatásfok), mert a belőlük távozó „elegy” képezi a tisztított vizet. Utóbbi tehát tartalmazza a híg eleveniszap szuszpenziót, többnyire diszperz baktérium kultúrát, mely maga is oxigénfogyasztó (BOI-je van). Ha a befogadó megkívánja és a diszperz baktérium kultúra hajlamos a pelyhesedésre, tehát ülepedésre, a levegőztetett tó után létesített földmedencében (pl. stabilizációs tó) kiülepítve a lebegőanyagot, lényegesen növelhető a tisztítási hatásfok. Elképzelhető az utóülepítőből, ha az nem egyszerű földmedence, 50 40 S 30■ .k) ' 20- I?-•§ 10 >1- - • / 1 / t J p- {m/s) A. ! P y * Y _ O/cJűI/lOitSZ mélység ///. * Turbina kérj - • /éli sebessege • 7 1 Á / V S‘‘ s r 1 j 4 / t/ * s 3j2.^ k----1 *1 I---1----L __----1___ j öíU ___1___ 1 0 10 20 30 40 50 60 70 Fajlagos le/jes/'fmény, (w/m3) VIII-101. ábra. ÄSK-turbina által gerjesztett fenék- sebesség a teljesítmény és medencealak függvényében (mérési hely: 1 m-re a faltól) VIII-102. ábra. A több rotor—egyetlen medence célszerű hidraulikai kiképzésének változatai az ott leülepedett iszap visszatáplálása a levegőztetett tóba, de ekkor már nem beszélünk „tóról”, hanem teljes oxidációs rendszerről, mert a „tó” kifejezést a recirkuláció nélküli rendszerre tartottuk fenn. A levegőztetett tavak kialakítása általában a helyi topográfiai viszonyok függvénye, mélységük 2,5 m-nél több, akár 6—8 m is elképzelhető. Burkolásra legfeljebb a függőleges tengelyű levegőztető rotor alatt gondolhatunk, hogy laza talajoknál a kimosást elkerüljük. Visszatérve az eleveniszapos rendszerekre, a részés teljes biológiai tisztítást nyújtó eleveniszapos 1545
