György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
Vili —122 CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Mx pedig a Mohlmann-index. Ez utóbbit kísérleti úton kapjuk, nevezetesen, ha megmérjük az eleveniszap térfogatát 1000 ml-es menzurában, 1/2 órás ülepedés után és az így leolvasott értéket (ml) osztjuk a laboratóriumi gravimetriás módszerrel meghatározott (eredeti) lebegőanyag értékkel (g/1). Az M{ szennyvíz biológiai tisztításánál biztonsággal 120-ra tehető, így ebben az esetben X3 = 6,6 kg/m3. Teljes oxidációnál Mi értékét 150-re vettük (1. VIII-48. táblázatot), tehát X3 = 5,3 kg/m3-rel számoltunk, de előülepítetlen szennyvíznél igen tág határok között változhat, minden esetben egyedileg kell tehát mérlegelni a várható iszapindexet. Szerkezeti és gépészeti kialakítás. Az eleveniszapos tisztító berendezések mindig két önálló műveleti egységből állanak: fermentor (levegőztető medence) és utóülepítő. Ez utóbbit az „Ülepítők” c. fejezetben részletesen tárgyaltuk, tehát most csupán a fermentor kialakításáról lesz szó. Mind a levegőztetett tavak, mind az eleveniszapos levegőztető medencék „lelke” az oxigénbevitelt és az elegy át- keverését biztosító gépészeti berendezés. Ez alapvetően meghatározza a medence (tó) geometriai és szerkezeti jellegét: pontosabban utóbbit előbbi minél hatékonyabb üzemének kell alárendeljük. A hatékonysághoz hozzátartozik mind az 1 kWh-ra eső bevitt oxigén, mind az előírt vízáramlási sebesség (fenéken mérjük) keltéséhez igényelt villamosener- gia-érték együttes optimumra hozatala. A levegőztető szerkezetnek ugyanis az oxigénbevitelen és keverésen kívül olyan áramlási sebességet kell létrehoznia a medence teljes fenékfelületén, hogy az eleveniszap ott ne ülepedhessék le. Az oxigénbevitel eszközei. Az oxigént vagy mechanikai eszközökkel, vagy légbefúvással történő levegőztetés segítségével juttatjuk be a levegőztetett víz—eleveniszap elegybe, tehát az eleveniszapos levegőztető medencébe. Újabban e két módszer kombinációja is népszerű. Ezek szerint a levegőztető eszközöket a következőképpen csoportosíthatjuk: levegőztető berendezések: pl. fenékközeli porózus cső vagy nyomású, 0,4—0,5 att), nagybuborékos, mely lehet felszínközeli befúvási rendszerrel kis nyomású (INKA; 0,01 att) ill. fenékközeli behívással nagy nyomású (0,4—0,5 att), b) mechanikai levegőztető berendezések: pl. vízszintes tengelyű forgókefés (pl. Kessener) vagy függőleges tengelyű forgókerekes (rotor) szivattyúhatással (pl. Simplex), c) kombinált levegőztető berendezés: nagybuboa) légbefúvásos finombuborékos, lap (mindig nagy rék mechanikus buborékaprítással (pl. „turbina-ae- rator"; USA). A levegőztető berendezésnek dugulásmentesen és jó energiafelhasználási hatásfokkal kell az oxigént oldatba juttatnia, a holttér mentes jó átkeverést és kellő fenéksebességet biztosítania. E több célú, sokszor egymással ellenétes jellegű feladat egyidejű biztosítása már önmagában is nehezen oldható meg, különösen ha meggondoljuk, hogy a különböző szennyvízösszetétel (viszkozitás-, felületi feszültség változása) lényegesen megváltoztathatja ugyanazon levegőztető szerkezet jellemzőit (gondolunk itt pl. a detergenshab okozta kellemetlen mellékhatásokra). Légbefúvásos levegőztetők rendszerezése. A légbe- fúvás általában nyújtott téglalap alakú medencék egyik hosszanti oldalfala mentén történik. A behívott levegő mammutszivattyú hatás révén kereszt- irányú hengermozgásba lendíti a szennyvíz—eleveniszap elegyet. Megoldható azonban a fenéklemez felületén elosztott porózus lemezek segítségével teljes medenceszélességben is. Mindkettőre megoldási példát ad a VIII-94. ábra. Megjegyezzük, hogy az ilyen rendszerű levegőztető medencéknél a „ke- verős tartály” elv biztosítása úgy történik, hogy a szennyvizet és külön a visszatérő iszapot az egyik hosszanti oldalfal mentén elosztva vezetjük be, ugyanakkor a szemben levő oldalfal mentén elhelyezett vályúba gyűjtjük az elfolyó elegyet. A finombuborékos légbefúvás (buborékátmérő -< 1 mm), míg a porózus diffúzorok tiszták, igen jó hatásfokú, de sajnos a tömődés (a levegő nem kielégítő tisztasága miatt, a szennyvízből üzemen kívül rárakódó szennyanyag révén) a gyakorlatban elkerülhetetlen, ami állandó karbantartást igényel. Érzékeny ezenkívül a felületi feszültség csökkenésére (detergens). Előnye, hogy a kompresszor meleg levegőt szállít, hideg égöv alatt ma is az egyetlen célravezető megoldás. A nagybuborékos légbefúvás bizonyos kilépőnyílás átmérőn túl (4—10 mm) nem érzékeny a dugulásra, D/ffazor D/ffuzor VIII-94. ábra. Légbefúvás mélyen elhelyezett diffú- zorokkal eleveniszapos levegőztető medencében 1542
