György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
vm-104 CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS ben gyakran és rendszeresen el kell távolítani. A lekaszált füvet száradás után el kell égetni, azt takarmányozásra felhasználni nem szabad. Amikor a tó mélységének 1/4-e üledékkel feltöltődik, a fenéken felhalmozódott iszapot ki kell termelni. Ez nyers szennyvízzel táplált anaerob tavak esetében kb. évenként, ülepített vízzel táplált tavaknál kb. 5—10 évenként válik szükségessé. A fenéken összegyűlt iszap anaerob úton stabilizálódott, így jól vízteleníthető. Az iszap eltávolításához leghelyesebb a tórészt tavaszi időben lecsapolni és szikkasztás után az iszapot gépi úton kitermelni és mezőgazdasági célra hasznosítani. A tavaszi időszakot azért ajánljuk, mert ekkor az üzemben maradó tórészek teljesítménye jobb, mint a téli időszakban, így a szennyvíztisztítás igénye kielégíthető. A tisztítás alkalmával a tó állagának fenntartásához szükséges összes munkákat el kell végezni, ezután a tó ismét üzembe helyezhető. Oldómedencék és szivárogtató berendezések Az ebben a fejezetben szereplő berendezések kizárólag lakossági (házi) szennyvíz tisztítására és elhelyezésére szolgálnak, pontosabban önálló lakóházak, lakóházcsoportok, középületek szennyvíz- elhelyezését igyekeznek megoldani. Általában szabványosított, illetve tipizált műtárgyakról, megoldásokról van szó, ezért ismertetésüknél csak a lényegre szorítkozunk, hivatkozunk viszont a szabvány- és típustervszámokra. Mivel az oldómedencéket általában szivárogtató-, ill. homok- (talaj) szűrő berendezéssel kombinálva alkalmazzuk, és utóbbiak is több-kevesebb biológiai tisztító hatást fejtenek ki, ezért a szűrő- és szivárogtatóberendezéseket is itt tárgyaljuk. Oldómedencék. Az oldómedencék a legrégibb idő óta ismert szennyvíztisztítási műtárgyak. Üzemeltetésük és kezelésük igen egyszerű. Változó meny- nyiségű szennyvízterhelés lényegesen nem befolyásolja működésüket, s kisebb szennyvíztisztító berendezések céljára (kb. 50 lakosegyenérték alatt) ma is szívesen alkalmazzuk őket. Az oldómedencék működése elvileg megegyezik az anaerob szennyvíztavakéval. Az oldómedencékbe vezetett szennyvíz ülepíthető szennyeződése a fenékre süllyed, a víznél könnyebb térfogatsúlyú anyaga pedig a víz felszínére emelkedik, úszó takarót képezve. A leülepedett anyagok anaerob baktériumok közbejöttével rövid idő alatt rothadásnak indulnak, ami gáz fejlődésével jár. A gázbuborékok az egyes iszaprögöket felfújják, s azok az úszó rétegig emelkednek. A gázbuborékok eltávozása után az iszapszemcsék nagy része újra a fenékre süllyed. Az iszaprészecskék függőleges mozgása miatt bizonyos iszapmennyiséget az átfolyó szennyvíz magával ragad. Ennek megakadályozására az oldómedencéket legalább 2 kamrára kell osztani. Az első kamra a kiváló szennyezőanyagok zömének visszatartását és kirothasztását, a következő kamra (vagy kamrák) a felúszott iszaprészecskék elfolyá- sának megakadályozását és a szennyvíz jobb hatásfokú kirothasztását végzi. Tervezési irányelvek. A szennyvíz tartózkodási (átfolyási) ideje alapján egyszerű és bővített oldómedencét különböztetünk meg. Az egyszerű oldómedencében a szennyvíz kb. 3 napig tartózkodik, a tisztítási hatásfok BOI5-ben 60—70%, lebegő anyagban átlag 70—80%.Általában kétkamrás megoldású, amelyek közül az első kamra a hasznos térfogat kétharmadát, a második kamra pedig egyharmadát teszi ki. Lakosegyenértéken- ként általában 300 1 hasznos térfogatot biztosítunk, amelyből az első kamrára 200 1, a második kamrára pedig 100 1 jut. A legkisebb oldómedence hasznos térfogata 3 m3 lehet, a vízmélység 1,20— 2,00 m között legyen, mely felett legalább 30 cm légtómagasságra van szükség. Téglalap alaprajz esetén a szélarányhoz képest a hosszúság 2-3- szoros legyen, beleértve mindkét kamrát. A bővített oldómedencében a szennyvíz 6—10 napig tartózkodik. Az előzőtől jobb tisztítási hatásfokában különbözik. Általában háromkamrás meg-i oldású, az első kamra a teljes hasznos térfogat fele, a második és harmadik kamráé pedig negyede- negyede. Hasznos térfogatuk lakosegyenértéken- ként kb. 10001, amely az előbbi arány szerint oszlik meg az egyes kamrák között. Szerkezetileg az oldómedencék általában betonból vagy vasbetonból, esetleg téglából készülnek, zárt kivitelben. A tisztítás, ill. kezelés jól lezárható nyílásokon keresztül végezhető. A medencéket belülről minden esetben, kívülről csak talajvíz esetében, vízzáró vakolattal, a vízzel nem borított, ún. belső légteret ezenkívül bitumenes védőmázolással is el kell látni. A vízzáró vakolat a betonvagy téglafalazat védelme mellett a medence vízzárását, a légtér védőmázolása pedig a vakolat, ill. betonfalak korrózió (kénbaktériumok okozta megbontása) elleni védelmét szolgáltatja. Az úszólap átfolyását az egyes kamrák között a víz szintje alatt kb. 60 cm-re elhelyezett átfolyónyílás, az utolsó kamra kifolyásánál pedig merülőfal akadályozza meg. A medencebefolyásnál kb. 5 cm-es lépcsőt és merülőfalat kell elhelyezni, hogy az ülepíthető anyagok már a befolyásnál lefele áramoljanak a jobb ülepítós biztosítása, ill. az úszó anyagoknak a befolyó nyílásától való elszállítása 1524
