György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VII —150 VÍZELLÁTÁS Ez azzal biztosítható, ha az egyik réteg legkisebb szemcséje és a másik réteg legnagyobb szemcséje méreteinek aránya legfeljebb 1:5—1:8 között van. Ennél nagyobb arányszámok esetén ugyanis a kis szemese bekerül a másik réteg nagyobb szemcséi közé, s a szűrőréteget teljesen eltörni. A szűrőanyagnak a megadott határokon belül zömében azonos méretű szemcséket kell tartalmaznia. Ezért a szűrőanyag szemeloszlási görbéjéből meghatározható egyenlőtlenségi mutató max. 1,6—1,7 lehet. A szűrőanyag felületét a vízben levő szennyeződés idővel eltörni. Tapasztalati adatok szerint 1 m2 szűrőfelületen szemcsés anyagból 1,0—2,0 kg, pelyhes szerkezetű anyagból 0,4—1,0 kg szűrhető ki. A szűrő eltömödését a szűrőellenállás növekedése jelzi. Zárt, nyomás alatti gyorsszűrőknél maximálisan 8—10 m vízoszlop szűrőellenállás engedhető meg. Ezen érték elérésekor a szűrőt öblíteni kell. Európában a vízzel és levegővel való öblítés terjedt el. A gyorsszűrők öblítéséhez szükséges öblítővíz-intenzitás, ha légöblítés is van, általában a normális szűrési teljesítmény kétszerese, de sohasem több 15 m3/m2/h-nál. A vízöblítéshez szükséges nyomás az öblítési rendszerben jelentkező hidraulikai ellenállástól függően 10—20 m v.o. A szükséges öblítőlevegő intenzitása 0,8—1,0 m3/m2/min beszívott, normálállapotú levegő. A szükséges nyomás 0,6—1,0 kp/cm2. öblítővíz céljára általában szűrt vizet alkalmaznak, csak kivételes esetben jöhet szóba nyersvíz felhasználása. Az öblítés céljára külön öblítő szivattyúkat és garantáltan olajmentes levegőt szállító öblítő kompresszorokat kell alkalmazni. A zárt, nyomás alatti gyorsszűrőtartályokat általában zárt, fedett térben, több nagyobb tartályt zárt csarnokban helyeznek el. A fedett térben való elhelyezést a kezelés igénye, a tartályok, csövek szerelvények, műszerek védelme, a vékonyabb vízvezető csövek (mérés, mintavétel) fagy elleni védelme indokolja. Az utóbbi években erőteljes irányzat indult el a technológiai berendezéseknek szabad téren való elhelyezésére. Zárt gyorsszűrőkkel kapcsolatban több szempont mérlegelése után az az álláspont alakult ki, hogy a tartály maga ugyan szabadban lehet, de a kezelés, a csővezetékek és a műszerek részére a zárt, fedett tér továbbra is kívánatos. Nyitott, gravitációs gyorsszűrők kialakítása Nyitott gyorsszűrők alkalmazására elsősorban a felszíni ipari- és ivóvíztisztító berendezéseknél kerül sor. Korábban e gyorsszűrők viszonylag kis egységekben készültek. Ezeket a szűrőegységeket 2 sorban helyezték el, a nyersvíz-, illetve szűrendővíz- hozzávezetés a két külső oldalon történt, s középen a két szűrősor között volt a csőtér, ahol a szűrt- víz-vezetékek, öblítővíz- és öblítőlevegő-vezetékek, valamint a szerelvények nyertek elhelyezést. Az utóbbi években nyílt gyorsszűrőknél — részint a hazai üzemi tapasztalatok, részint a külföldi példák nyomán — lényegesen nagyobb szűrőegységek kerültek alkalmazásra (pl. 3,80 x 14,0 = 53 m2 alapterülettel) és ezáltal a kezelés egyszerűsítése és a szerelvényekben bizonyos takarékosság volt elérhető. E nagyobb szűrőegységek már csak egy sorban helyezkednek el, s egyik oldalon van a nyersvízelosztó csatorna, a másik oldalon a csőtér. Az eddig épült nyílt gyorsszűrőknél a vízbevezetés mindig a szűrőegység egyik rövidebb oldalánál történik, s a szűrővízelvezetés az ellentétes oldalon. A nyitott gyorsszűrő egységek általában téglalap alaprajzú vasbeton medencék. A medencén belül helyezkedik el az effektiv szűrőtér, melyben a szűrőréteg van. A szűrőréteget a szűrőfenék támasztja alá. A szűrőfenék jó kialakítása igen fontos technológiai és gazdasági kérdés. Több megoldás alakult ki: — acél- vagy vasbeton gerendás szűrőfenék, — azbesztcement csöves szűrőfenék, — előre gyártott elemekből kialakított szűrőfenék, — monolit vasbeton szűrőfenék. Ma legkorszerűbbnek a monolit vasbeton lemezből kialakított szűrőfenék tekinthető. Ebben előre elhelyezik a szűrőgyertyák hüvelyeit és utólag csavarozzák be magukat a szűrőgyertyákat. A szűrőlap monolit vasbeton kiképzése pedig mindig biztonságos alátámasztást jelent. A szűrőlap alatt mászható vízgyűjtő tér van, itt helyezkedik el az öblítőlevegőt elosztó csővezeték. A nyitott gyorsszűrőkben a szűrőanyag ipari víznél általában 1—2 mm közötti, ivóvíznél 1 mm alatti szemcsékből álló zúzott kvarc. Az eddigi gyakorlat szerint a szűrőréteg vastagsága 1,00— 1,10 m, a szűrőfenéken az effektiv szűrőréteg alatt 15—20 cm vastag, 3—5 mm-es szemcsékből álló támréteget alkalmaznak. A nyílt szűrők öblítését szintén vízzel és levegővel végzik. Az öblítővíz bevezetése a szűrtvízelvezető csövön keresztül történik a szűrőfenék alatti alsó gyűjtőtérbe, az öblítőlevegő bevezetésére és elosztására külön csővezetéket készítenek. Az iszapos öblítővíz elvezetésére a szűrőegységek két hosszanti oldalán bukóéllel ellátott vályút alakítanak ki. A bukóéi — a szűrőanyag-kihordás elkerülése érdekében — kb. 60—70 cm-rel van a szűrőréteg felső síkja felett. 1386
