György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —131 pítőmedencék alkalmazásának súlypontja az ipari víztisztítás irányába tolódott el. Az ülepítőmedencék kialakítása elvileg azonos irányelveken nyugszik, mint a homokfogóké, a szemcsék lényegesen kisebb ülepedési sebessége miatt a medencék méretei azonban — elsősorban a medencék hosszúsága, ill. átmérője — lényegesen nagyobbak. Az ülepítőmedencék csoportosítása és alkalmazási köre. Az ülepítőmedencék — hasonlóan a homokfogókhoz — 2 fő csoportba oszthatók: vízszintes átfolyású és függőleges átfolyású ülepítőkre. Az alkalmazást tekintve előnyben részesülnek a vízszintes átfolyású ülepítőmedencék. A könnyen ülepedő, r- szemcsés anyagokat tartalmazó víz esetében ugyanis az ülepítés hatásfoka független az átfolyási időtől, a medence mélységétől és kizárólag a felületi terheléstől és az ülepedési sebességtől függ (elméleti összefüggéseket 1. a „VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás" c. főfejezetben a szennyvíztisztításban alkalmazott ülepítők tárgyalásánál). A sok pelyhesedő vagy mesterségesen pelyhesí- tett anyagot tartalmazó víz esetében a tartózkodási idő és a medence mélysége már döntő befolyású az ülepítés hatásfokára. Ez utóbbi esetben a függőleges átfolyású medencék az előnyösebbek. Mivel a vegyszeres kezelés révén mesterségesen pelyhesített anyagok ülepítése már a derítés fő alapművelete, a függőleges átfolyású ülepítőket a „Derítők” című alfejezetben ismertetjük. A vízszintes átfolyású ülepítőmedencék két legelterjedtebb kialakítása: a téglalap alaprajzú, hosz- szanti átfolyású és a kör alaprajzú, sugárirányú átfolyású medencék. A téglalap alakú medencék szokásos hosszúsága 20—60 m (kivételesen esetleg 100 m is), szélességük 4—12 m. A hosszúság és szélesség optimális aránya 4:1—6:1 között választandó. A vízmélység célszerűen 1,5—4,0 m között állapítandó meg, az optimális vízmélység — a gyakorlati tapasztalatok szerint — 2,0—2,5 m között van. Szerkezeti szempontból tehát a hosszanti átfolyású ülepítők viszonylag lapos, felül nyitott vasbeton medencék. A hidraulikai hatásfok javítása érdekében lényeges a medencéhez érkező nyersvíz jó elosztása. Az egyenletes sebességű átfolyás érdekében az ülepítőtérbe úgy kell bevezetni a vizet, hogy az egyenletes szétosztás biztosítható legyen. Az ülepített vizet a medence végén elhelyezett bukóvályúkon vezetik el. A bukóéi folyométerenként!. terhelése lehetőleg ne legyen nagyobb, mint 0,8—1,5 1/s. Az ülepítők egyik legkényesebb része az iszap- gyűjtő tér helyes kialakítása és az iszap eltávolít- hatósága. At, iszap lecsúszásának akadálytalan biztosítása érdekében az iszapgyűjtő vályú vagy tölcsér oldalfalát a vízszinteshez legalább 60°-os szögben kell kiképezni. A lapos, nagy felületű medencék felúszásra igen érzékenyek. Állandó magas talajvíz esetében a medencéket lehetőleg a talajvízszint fölé kell kiemelni. Ha a talajvízszint változó és nincs mód a medencéknek a legmagasabb talajvízszint fölé történő kiemelésére, különös gondot kell fordítani a medencék felúszás elleni védelmére. A járófelületeken koptatóréteget kell alkalmazni, a medencéket pedig korláttal kell körülvenni a balesetek elhárítása érdekében. VII-144. ábra. Kotró nélküli, hosszanti átfolyású ülepítőmedence 1 nyersvízcsatorna; 2 zsiliptolózár; 3 bevezetővályú; 4 Stengel-fejes vízelosztó; 5 ülepítőtór; 6 elvezetőtér; 7 elvezetővályú; 8 ülepíte 1 vízelvezető vályú; 9 iszapgyűjtő; 10 iszapéivezotő cső Ismertebb ülepítőmedence-típusok. Az iszapeltávolítás módja szerint vannak kotró nélkül és kotróval üzemelő ülepítőmedencék. Kotró nélküli, hosszanti átfolyású ülepítőmedence hosszmetszete látható a VII-144. ábrán. A medencefenék az iszapgyűjtő felé 3—4%-os lejtéssel halad, hogy az időközönkénti leürítés során a medencefeneket vízsugár segítségével könnyen lemoshassák. Ebből a célból az építéskor a medencefenék egyenletes, sima és terv szerinti lejtéssel bíró kialakítását különös gonddal kell biztosítani. Az iszapkotróval működő ülepítőmedencék építése során a nyersvíz várható minőségének függvényében előírt 2—15%-os egyenletes fenéklejtést szintén biztosítani kell a kotrószerkezet zavartalan üzeme érdekében. Az iszapgyűjtőkben összegyűlt iszapot csöveken át vezetik el. A korszerű ülepítőberendezések több párhuzamosan egymás mellé telepített medencéből állnak. Az ilyen elrendezés kettős előnyt jelent: — a tisztítás vagy karbantartás medencénként végezhető, — 1 kotróval több medence kiszolgálása oldható meg. A VII-145. ábrán 6 medencéből álló ülepítőberendezés alaprajzi elrendezése látható, áthelyezhető kotróiul
