György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

VII. Vízellátás

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE

VII —103

A nyomáspróba időtartama függ a vezeték anyagától, a csőátmérőtől és a vezeték hosszától. A nyomáspróba általában 30 percig, ill. ezt meghaladóan legalább annyi ideig tartson, amíg az összes csőkötések és szerelvények megvizsgálhatók. A feszítettbeton nyomócső nyomáspróbájának tartama 5 óra. Az előírt nyomást a csővezetéknek úgy kell kiállnia, hogy sziyárgás__se—a~j2§őfelon, se a csőkötéseken ne mutatkozzék és a nyomószivattyú feszmérő je — azbesztcement csövek kivételével — nyomáscsökkenést ne jelezzen. Ha a vizsgálati nyomás esik, akkor azt minden félórában vissza kell állítani. Az ehhez szükséges vízmennyiség (töltési veszteség) azbesztcement csővezeték esetén az első félórában 0,030 1/m2, a második félórában 0,020 1/m2, a harmadik félórában 0,015 1/m2, a negyedik félórában 0,015 1/m2, az ötödik félórától kezdve pedig 0,0101/m2 (azaz (0,020 l/m2/h) értéket a csővezeték belső felületére számítva nem haladhat meg. Adott esetekben, pl. nagy átmérőjű hegesztett acél csővezetékek nyomáspróbájára, különleges előírások is tehetők.

Minden nyomáspróbáról jegyzőkönyvet kell felvenni (vagy az építési naplóban rögzíteni annak megtörténtét és eredményeit). Rögzíteni kell a vizsgált csőszakasz hosszát, anyagát, átmérőjét, a vezeték megtöltési idejét, az előzetes próbanyomást, a vizsgálat közben tartott nyomást, a megengedett esetleges telítési vízveszteségeket és nyomáseséseket, a talált hiányosságokat, a tapasztalt hibákat és a próba megismétlésének körülményeit.

Csővezetékek fertőtlenítése. A kész csővezetékeket — ha ivóvizet szállítanak benne — fertőtleníteni kell. Fertőtlenítés előtt a vezetéket jól át kell öblíteni. Ez addig tart, amíg teljesen tiszta víz nem folyik belőle. A fertőtlenítéshez általában klórgázt használunk, ennek hiányában nátrium-hipoklcyrit vagy klórmész is alkalmazható. A nátrium-hipoklorit lúg hatóképes klórtartalma 90 g/1, ill. 150 g/1 (MSZ 9793). A klórmész (kalcium-hipoklorit) hatóképes klórtartalma 28—35% (MSZ 9792).

A fertőtlenítőszert a nyomással áramló vízbe kell adagolni az erre szolgáló készülékkel olyan módon, hogy a vezeték egyik végén juttatják be a klórt addig, amíg a másik végén tűzcsapon vagy más csapolóberendezésen a klóros víz meg nem jelenik. Ekkor a vezetéket lezárják és a klóros vizet 24 óráig benne hagyják. Ezután a vezetéket ismételten öblítik mindaddig, amíg a klór szaga teljesen el nem tűnik. Csak ezután lehet üzembe helyezni. Hatékony fertőtlenítéshez 30 g/m3 „szabad” klór- tartalom szükséges, legalább 3 órás hatóidő biztosítása mellett.

Csőhálózatok hidraulikai méretezése

Hidraulikailag helyesen méretezett vízvezetéki csőhálózatnak a következő követelményeket kell kielégítenie:

— a szükséges vízmennyiséget a hálózat bármely pontjára elvezetni;

— a víz nyomása a hálózat bármely pontján minden időben akkora legyen, hogy a legmagasabban levő csapolóhelyeken is kifolyjon a szükséges vízmennyiség;

— a vízmennyiség és a szükséges nyomás mindenkori biztosítása a leggazdaságosabb legyen;

— a tűzvédelem különleges igényeit biztosítsa.

E követelmények sok tekintetben ellentétben állnak egymással. A kellő vízmennyiség szállításának biztosítása minél bővebb csőátmérőket kíván. A nagy átmérőjű csövek egyúttal kisebb nyomásesést is jelentenek, tehát kisebb szivattyúzási költséget. A nagyobb csőátmérők előnyeivel szem- benáll azonban az ilyen vezetékek magasabb létesítési költsége. A túl nagy átmérőjű vezetékben azon felül lerakódások képződnek, melyeket öblítéssel kell eltávolítani.

A kisebb átmérőjű csövek viszont nagyobb nyomásveszteséget és nyomásingadozást eredményeznek és csak kisebb vízmennyiségek vezetését teszik lehetővé. Ezzel szemben kisebbek a fektetési és karbantartási költségei. A helyesen megválasztott csőátmérő tehát az lesz, amelyen az egymással ellentétes szempontok együttesen legkedvezőbben alakulnak.

Gazdaságos csőátmérő. Nagy átmérőjű távvezetékek esetén minden esetben gazdaságossági számítással kell kiválasztani a megfelelő átmérőt. A gazdaságossági számításkor arra kell törekedni, hogy a beruházási költségek törlesztési összege és az üzemeltetési költségek együttesen a legkisebb értékekre adódjanak. A csőátmérő növelésével a beruházási költség és így a számított amortizációs költségek is emelkednek, ezzel szemben az üzemeltetési energia- költségek csökkennek.

Számítási alapként általában évi üzemi költséget szokás figyelembe venni:

$évl — B +U,

ahol B a beruházási költségek, az értékcsökkenési leírás és az eszközlekötési járulék segítségével számolható; Ü az energiaköltség, munkabér, karbantartás, vegyszer és szociábs teher költségeiből adódik.

Az S minimum a leggazdaságosabb csőátm