György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VII —86 VÍZELLÁTÁS alkalmazása, a feszítés, a csúszózsaluzás felhasználása. Ezek a víztoronyépítés gyorsaságát megnövelték és a korszerű építés és minőségi munka mellett zsaluzóanyag-megtakarítást is lehetővé tettek. Víztornyok külső megjelenése. A vízellátó berendezések nagy többsége a földbe építve nem látható. A víztorony olyan vízműlétesítmény, amely lakott területen vagy ipartelepen, rendszerint exponált helyen épül, községekben pedig a leghangsú- lyozottabb építmények egyike. Éppen ezért nem közömbös a víztorony külső megjelenése. Vízellátási szempontból megjelenésével is méltóképpen kell képviselnie az egész mű jelentőségét. Időálló, szilárd anyagból készítve kifogástalan építészeti megjelenést kell adni a víztoronynak. A megjelenés azonban csak akkor lesz zavartalan, ha funkciója mellett összhangban települ a városrendezés igényeivel és helyesen illeszkedik be az adott környezetbe. Különösen sokszintes beépítéskor és toronyházak környezetében felmerülhet éppen az esztétikai szempontok miatt a víztorony helyett a medence valamely magas épület legfelső szintjén való elhelyezése is. Acélszerkezetű víztornyok. Az 1950-es évek óta elég gyakoriak hazánkban az acélszerkezetű víztornyok. Elsősorban kisebb űrtartalommal (50— 200 m3), kezdetben főleg ideiglenes létesítményekhez, építési munkahelyeken vagy kisebb falvakban, majorokban alkalmazták. Legismertebb típusa a hidroglóbusz (VII-105. ábra), amelynek főbb részei az acélgömb fejrész és a hengeres törzs 6 irányú kikötéssel. A víztároló tartály szigetelését üveggyapot réteg biztosítja, alumínium lemezzel burkolva. VII-105. ábra. Hidroglobusz 1 víztartály; 2 csőoszlop; 3 üzemi csövezés; 4 alapozás; 5 elektromos berendezés Jelenleg 50, 100, 200 és 500 m3-es űrtartalommal, 18, 23, 30,5 és 33,0 m névleges magassággal gyártják. A 25 m3 űrtartalmú, hengerfej kiképzésű ilyen rendszerű víztornyot Mdrohengernek nevezik. 15, 18, 21 m névleges magassággal készül. Az acél víztornyok másik típusa az aquaglóbusz (VII-106. ábra). Abban különbözik a hidroglóbuszVII-106. ábra. Aquaglóbusz 1 víztartály; 2 csőoszlop; 3 üzemi csövezés; 4 alapozás; 5 elektromos berendezés tói, hogy az acélgömb fejrészt alátámasztó hengeres törzs kikötés nélkül épül, az alapra csavarozzák le. 25, 50, 100, 200, 500, 1000 m3 űrtartalommal, 18, 24, 30, 33 és 40 m névleges magassággal gyártják. Főként mezőgazdasági üzemek és települések víztornya az agroglóbusz és superstat. Mindkettő acélgömbfej kiképzésű, de a hengeres törzsben is történik víztárolás (tűzoltóvíz-tartalék), kikötés nélküli kialakításúak. Az agroglóbuszt 60, 117, 216 m3 hasznos térfogattal és 18, 23 m magassággal kb. 15—34 m3 oltóvíztartalék-térfogattal gyártják. Újszerű kialakítású az aquatorusz, amely kikötés nélküli megoldással bordás oszlopos törzsön, acél körgyűrűs tárolófejjel rendelkezik. 500, 750 és 1000 m3 űrtartalommal akarják kifejleszteni. Az acél víztornyok fontosabb előnyei a vasbeton víztornyokkal szemben: műhelyben gyárthatók, azonos elemekből, helyszíni szerelésük gyors, a felvonulás egyszerű, alapozásuk is rendszerint könnyű. Hátrányként kell megemlíteni a korrózióveszélyt. Ennek következtében nagy a fenntartási igény. Korszerű technológiával épült vasbeton víztornyok. Az utóbbi évtizedekben épült hazai víztornyok közös alapvonása, hogy a függőleges teherhordó szerkezet, a toronytörzs csúszózsaluzattal épül. 1322
