György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —63 •/« V. VII-76. ábra. Fogyasztási és szivattyúzási integrálgörbe A felszerelendő gépegységek száma és teljesítménye a vízzel ellátandó fogyasztók fontosságától, az ipari üzem természetétől, a szivattyútelep összteljesítményétől, a tárolt vízmennyiségtől, a legnagyobb vízszállításhoz szükséges szivattyúegységek számától függően állapítandó meg. Általános irányelvek. Kis teljesítményű (50—60 1/s-ig) szivattyútelepen egyenletes vízfogyasztás vagy kellő méretű víztorony, ill. kiegyenlítő tárolómedence esetén, a szállítandó vízmennyiségnek megfelelő üzemi szivattyún kívül, egy ugyanolyan teljesítményű tartalékszivattyú, azaz 100%-os tartalék szükséges. Ha a vízfogyasztás nagyobb ingadozásai és a tárolótartály térfogata miatt kettőnél több szivattyú szükséges és egyébként biztonsági szempontok nagyobb tartalékot nem igényelnek, legalább 30% tartalék figyelembevételével kell a szivattyútelep összteljesítményét megállapítani. Ipari vízművekben, ha nagyobb fogyasztási ingadozásokkal nem kell számolni, általában három egyenlő teljesítményű szivattyúegység a szokásos megoldás, melyek közül kettő van rendes üzemben, egy pedig üzemi tartalék. Ha nagyobb számú, azonos teljesítményű és típusú szivattyú kerül egy szivattyútelepen beépítésre, 25—30% beépített szivattyútartalék elég, esetleg kiegészítésül raktári tartalék is alkalmazható. Emelési magasság meghatározása. A szivattyú teljes (manometrikus) emelési magasságának meghatározásához a szívó- és nyomóoldali vízszintek geodetikus magasságkülönbségén, továbbá a szívó-, ill. nyomóoldali vízszintre (pl. a légüstben) ható nyomáson kívül ismerni kell az átemelés folyamán fellépő különféle hidraulikai veszteségeket. Ezeknek lehetőleg pontos megállapítása, ill. csökkentése különösen két esetben fontos. Kisebb statikus emelési magasságok esetén a csősúrlódás és az egyéb veszteségek lényegesen megnövelhetik az össz-emelő- magasságot. De ugyanolyan mértékben fontos az áramlási veszteségek pontos ismerete távvezeték esetén, mert 30—40 km hosszú csővezeték súrlódási veszteségeinek helytelen felvétele maga után vonhatja a szivattyú emelési magasságának a szükségestől lényegesen eltérő, téves megállapítását. IIman = hst + hcs + Ehl+^j^L, ahol IImm a teljes manometrikus szállítómagasság, m; Ast a statikus emelési magasság, m; hcs a csősúrlódási veszteség, m; Eh-, helyi (idomok, szerelvények, irányeltérések, belépési stb.) veszteségek, m; Psz a szívóvízszintre ható külső nyomás; Pny a nyomóoldali vízszintre ható külső nyomás; y a folyadék térfogatsúlya, a vízé 1000 kg/m3. Ha a szívó-, ill. nyomóoldali vízszintre a légköri nyomás hat, akkor az utolsó tag: P -P-*■ sz ny _ q y A csősúrlódásból származó nyomásveszteségek számítását „Vízelosztás” alfejezetben ismertetjük. A leggyakrabban előforduló helyi veszteségek számítását lásd a VII-11. táblázatban. A nyomásveszteségre megadott értékek tiszta vízre vonatkoznak. Homokot, iszapot tartalmazó víznél a megadott értékek növelendők, a szennyezettség mértékének megfelelően. A szivattyúk egybekapcsolása és soros üzeme A vízellátás területén előforduló szivattyúzási feladatok zömét a kisebb átemelőtelepek létesítése képezi, amelyeknél a szivattyúgyárak kisebb vagy nagyobb sorozatban, esetleg raktárra gyártott típus- szivattyúinak alkalmazása jöhet csak számításba. 82* 1299
