György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

VII. Vízellátás

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —51 VII-68. ábra. Vízkivétel patakból tápcsatornával alkalmazható. Erősen változó vízállású folyó ese- tében’szívócsöves vízkivételi mű alkalmazása célsze­rű. Szívócsöves vízkivételi mű hosszmetszete látható a VII-69. ábrán, a szívóakna jellemző metszeteit a gépészeti elrendezéssel együtt a VII-70. ábra tün­teti fel. A vizet a partéltől nagyobb távolságra levő so­dorvonalból emelik ki. A csővezetéket kotort vagy vízágyúval mélyített, ellenesés nélküli munkaárok­B-B-C me/szeM j, _____MO | V II-69. ábra. Folyóból való szívócsöves vízkivétel ke­resztmetszete VII-70. ábra. Szívóakna vízszintes metszetei és gépé­szeti eh’endezése ba helyezik el. Ha a mélyebb vízben a mederfenék fölé kell helyezni a szívócsövet, betontámokat vagy cölöpöket kell alkalmazni. Szívóvezetékben a szál­lított víz sebessége legalább 0,5—1,0 m/s legyen, hogy a hordalék ne ülepedjen le. A szívófejnél ugyanakkor a sebesség a 0,2—0,3 m/s-ot ne haladja meg, hogy a mederfenékről hordalék ne kerüljön be a csővezetékbe. A szívófej szabad felülete a víz­folyással ellentétes irányba a mederfenékre merőle­gesen építendő be. A szívófej helyét meg kell jelölni és ha a vízfolyáson vízi közlekedés van, éjszakára ki kell világítani. A jelölés lehet bója, télre leszerel­hető, vagy a jégmozgásnak ellenálló felépítmény. A változó teljesítménynél is megkívánt áramlási sebesség elérése és a tisztítás céljából történő öblí­tés, valamint a javítás üzem melletti elvégzése mi­att célszerű két szívóvezetéket alkalmazni. A szívócsővezeték tisztítása történhet nagynyo­mású vízzel továbbított csőgörénnyel, levegővel fel­fújt tömlővel, poliuretán habbal vagy ellenáramú öblítéssel. Egy szívócső esetén a nyomóoldalról kell az öblítővizet biztosítani, két szívócső és több szivattyú esetén az öblítővíz közvetlenül a vízfo­lyásból biztosítható. A leülepedett hordalék csigák, kagylók, algák eltávolítására kompresszort célszerű alkalmazni elő­zetes klórozással. A VII-71. ábra és a VII-72. ábra nagy teljesítmé­nyű ipari vízkivételi művet ábrázol. Az uszadékot gépi tisztítású gerebekkel és szalagszűrővel távo­lít ják el. A víz továbbvitelére üzem vízcsatorna szolgál, amely egyben mint ülepítő megvédi a to­vábbi berendezéseket a lebegőanyag káros hatásá­tól. Rendszeres kotrással tisztítják. Ha az üzem­vízcsatornában a nagyobb vízsebesség miatt a hor­dalék kiválása csekély, tisztítás csak időszakosan szükséges. A folyókba beépített vízkivételi mű az árvédel­mi töltést nem gyengítheti (IV. főfejezet), az árvé­dekezési munkálatokat nem akadályozhatja, a víz mozgását hátrányosan nem befolyásolhatja és a mederben kimosásokat, lerakódásokat nem okoz­hat. b) Vízkivétel tóból Tavainknál az ivóvíz céljára való vízkivételeket a partközeli szennyeződések mértékétől függően leg­alább 200—300 m-re kell a parttól elhelyezni, 2,5— —3,0 m mély vízbe. A szívófej felső síkja a jégzajlás miatt 1,0—1,5 m-re helyezendő el a téli vízszint alatt. A beömlőnyílások alsó szintje a fenékhorda­lék szállításának csökkentésére 1,0—1,5 m-re he­lyezendő el a fenék felett. 1287

Next

/
Thumbnails
Contents