György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —41 séges karsztvíz-megcsapolások dolomitra és a mészkő különböző fajtáira épült víztermelő egységeket jelentenek. A legelterjedtebben használt víztermelő elemi egység itt is a kút, és elsősorban itt is a fúrott kút. Sekélyebb vízadó réteg esetén a kis mélységű ásott kutak is elterjedtek. Karsztra telepítve használatosak a karsztaknák, de karszton belül is csak a hézagos és a barlangjáratos mészkövek megcsapolására. Általános elrendezésben az elemi műtárgyak ugyanúgy különféleképpen kombinálhatok, mint az előző vízműveknél és egymástóli távolságuk ugyanolyan szempontok szerint változtathatók, mint a rétegvizes vízműveknél. Karsztra telepített vízműveknél azonban a telepek méretezhetők úgy, hogy a csapadékból származó beszivárgás egyensúlyban legyen a kivett vízmennyiséggel. Magyarországon a Dunántúli Középhegységben ilyen formában p = 200—250 m3/nap km2 évi átlagból származó érték vehető fel beszivárgó és utánpótlódó vízmennyiségként. Karsztos telepeink, ha csapadékból utánpótlód- nak, ugyanúgy egészségügyi védőövezettel kell ellátni, mint a talajvizes vízműveket és ugyanúgy biztosítani kell a csírátlanítási lehetőséget is (pl. klórozást). A hidrogeológiai védőövezetet is ki kell jelölni, ami tulajdonképpen a vízmű geológiai vízgyűjtő területének meghatározását jelenti. A VII-54. ábra egy több kutas rendszerből álló karsztvízművet mutat. A vízmű 14 db kútból táplálkozik, amelyek kb. 1800 m hosszúságban nyúlnak el, és észak—déli irányban húzódó lajtakori durva mészkőben települtek. A kutak különböző (40—120 m) mélységűek, a különböző utánpótlódású és minőségű mészkő rétegek megcsapolására. A kutak kiképzése általában csak perforált acélcsővel történt. Ahol a mészkő nagyon mállott volt, szitaszövetet alkalmaztak. A 9. sz. kút szűrőzését mutatja a VII- 55. ábra. A kutakban búvárszivattyúk vannak. Ezek egy gyűjtőcsőre dolgoznak, amely az utolsó kútnál létesített medencébe vezet, ahonnan centrifugálszi- vattyúk emelik be a vizet a hálózatba. A búvárszivattyúk behelyezési mélysége 22—42 m között van a terep alatt. A vízmű alapjáratban kb. 5000 m3/nap teljesítményű, de csúcsban 9000 m3/nap vizet tud adni. Minden kúton kútfejkiképzésként akna van vízmérővel, visszacsapó szeleppel és tolózárral. A bekötővezeték pedig szakaszoló tolózárakkal és fe- nékleeresztőkkel van ellátva. VII-54. ábra. Több kútból álló karsztvízmű általános elrendezése VII-55. ábra. Durva mészkőbe telepített fúrt kút kiképzése 1277
