György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

VII. Vízellátás

VII — 38 VÍZELLÁTÁS Minél közelebb tesszük a vízfolyáshoz a víztermelő egységeket, azokból annál több vizet nyerhetünk és annál inkább uralkodóvá válik a vízfolyás vízmi­nőségi és vízhőfokbeli tulajdonsága. Távolabb men­ve a folyótól, a talajvízjelleg jut uralomra és keve­sebb a folyóból a vízutánpótlás. Ezek a jellemzők azután a folyó és a talajvízszint, valamint a kutak vízszintjének változásával időbeni ingadozást mu­tatnak. Ezért minden adott helyzetben konkrét mérlegelés alapján lehet eldönteni az összes egyéb szempontok figyelembevételével (pl. vízigény nagy­sága, árvíz, gazdaságossági kérdések stb.), hogy ho­va tesszük a víztermelő telepet. Általában, ha nagyon vékony (2—4 m) a vízadó réteg vastagsága a folyó minimális vízszintje alatt, akkor galériás vízkivétel a legjobb, 4—6 méternél csápos kút, 6— 7 m-nél vastagabbnál már kavicsolt csőkutak a leggazdaságosabbak. A folyótól való távolságot az árvízvédelem is befo­lyásolja. Vagy az árvízvédelmi töltésen kívülre tesszük a víztermelő telepet, vagy a hullámtérbe. Utóbbi esetben a telepet (vagy az egyes kutakat) a mértékadó árvízszint fölé legalább 1 m-re ki kell emelni, és kővédműves burkolattal el kell látni. A védőterületre itt ugyanaz áll, mint a talajvizes telepeknél, feltéve, ha a folyó kaviesteraszán nincs teljesen záró fedőréteg. Árvízvédelmi töltés lábától a töltés mindkét oldalán egy-egy 10 m-es sávot sza­badon kell hagyni, az árvízvédelem mozgási lehe­tőségének meghagyására. A vízmű csak ezen túl telepíthető. Az egészségügyi védőövezeteken kívül ki kell je­lölni itt is a hidrogeológiai védőövezeteket, különösen kisebb hozamú folyók esetében és akkor, ha szá­mottevő a talajvízből való vízbeáramlás. , Ha a talajvíz beáramlása kis vízálláskor tetemes és a talajvíz szennyezett, a talajvíz beáramlását ki lehet zárni pl. vízzáró réseit vagy fúrt falak építé­sével. Ez pl. egyik módja a nitrát-tartalom csök­kentésének is a parti szűrésű telepeken. Legtöbb teraszkavicsunk, teraszhomokunk vize vasas, mangános. Emiatt rendszerint vas- és man- gántalanító alkalmazása szükséges a telepeken. Minden esetben szükséges viszont a csírátlanítás lehetőségének biztosítása. A VII-46. ábra olyan kútfejkiképzést ábrázol, amely árvízzel elöntött, jégnek kitett helyen épül. A VII-47. ábra kutas-búvárszivattyús telep általános elrendezését ábrázolja. Nagyobb mélységű kutak­nál, vastagabb kavicsrétegnél, ahol a nagyobb dep­resszió előállításának lehetősége biztosított, min­denképpen ki kell használni a búvárszivattyúk adta lehetőséget. Ott, ahol a minimális talajvízszint alatt a kavics vékony és emiatt nagy depresszió nem le­Cemnlhcbcrnbß VII-46. ábra. Árvízzel elöntött területen épülő kútfej akna VII-47. ábra. Kutas-búvárszivattyús parti szűrésű telep általános elrendezése VII-48. ábra. Szivornyás parti szűrésű telep hossz szelvénye 1274

Next

/
Thumbnails
Contents