György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII — 31 tózkodási ideje meglegyen, ami a víz íz- és szagtalanítását, valamint egyéb szennyező anyagainak kiszűrését biztosítja. A 33 000 m3/nap termeléséhez szükséges parthossz a fentiek alapján kb. 7 km-nek adódott. 7 km elméleti galériát át kellett számolni, vele egyenértékű kútsorrá. Az átszámítás eredménye, hogy 50 db kút szükséges. A kutak tervét a VII-13. ábra szemlélteti. Az elméleti galériát a következő képletekkel lehet számolni, a VII-37. ábra jelöléseivel: k (Vi -2/i) (7) p L (2l + L) ’ 2/3 krit — / y2_PrmL[L + 21] , (8) Q =pL. (9) A számítást az alábbi egyszerű példán ismertetjük: Példa nekén a kolmatáció veszélye nélkül kb. p = 0,25 m3/nap vTsT szivároghat be négyzetméterenként. A folyó átlagos szélessége beszivárogtatás szempontjából 23 m. A vastag, 15—35 m kavicsos rétegösszlet miatt a vízkitermelésre a kavicsolt csőkutak látszottak legalkalmasabbnak. Viszont a parti kútsor helye adva volt, árvédelmi szempontból csak az árvédelmi töltésen kívülre, mentett oldalon, 60 m-re a töltés lábától települhetett, ezért a folyótól való távolsága helyileg változó, 100—1100 m közötti. A kútsor helyén elméleti galériát feltételezve, a maximálisan létesíthető depresszió szintén adva volt a kavics jellemzőiből következtetve. Ezekből az adatokból lehetett kiszámítani a szükséges parthosszat, annak figyelembevételével, hogy a folyó fenékterhelése p = 0,25 m3/nap m2 értéknél ne legyen nagyobb, továbbá a kavicsban a víznek a kb. 1 hónapos tarimmimuiiiiis VII-37. ábra. Parti szűrésű elméleti galéria magyarázó ábrája A folyó szélessége L= 150 m, a kavicsróteg vastagsága a víznívó alatt yl= 10 m, k = 50 m/nap, a galéria távolsága a folyótól £=20 m, a galériában adott maximális leszívásnál a vízszint y3 — 2 m. A megengedett beszivárgás a folyó fenekén p = 0,25 m3/nap m2. Amennyiben p nagyobb lett volna, mint 0,25 m3/nap m2, úgy a yjmax = 0,25-dal a (8) képletből kellett volna számolni az y3 kritikust, mint maximális leszívást. A vízműveknél ennél nagyobb leszívást nem engedhettünk volna meg. A leggyakoribb kútfajta, amelyet hazánkban telepítenek, a rétegnyomásos elven működő kút. Ezt alkalmazzák legtöbbször az Alföld és a Dunántúl homokos területein. Itt részletesebb területfeltárást csak akkor érdemes végezni, ha előreláthatóan egykét kúttal nem lehet biztosítani a szükséges víz- mennyiséget. Nagyobb vízmennyiségek esetén a kutatások két- irányúak. Egyrészt a vízadó réteg vagy rétegek határait, illetve méreteit kell a lehetőségeken belül megállapítani, másrészt a feltárás mindazon paraméterek megállapítására szolgál, amelyek segítségével a kút, illetve vízműtelep megfelelően méretezhető. Erre a célra legalább három kút lemélyítése kíváP = 50( 102 — 22) = 0,168 m'/nap m2. 150(2,20+150) A galéria hozama tehát: (2 = 0,168-150 = 25 m3/nap/fm. Rétegvízre telepített vízművek előmunkálatai 80* 1267 t
