György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII — 25 VII-2. táblázat Berendezés típusjele Kezdőrakat max. átmérője, mm Szűrőcső max. átmérője, mm Fúrás max. mélysége, mm Berendezés, típus és fúrási mód Üzemi horogterhelés, t Meghajtóteljesítmény, LE Elméleti öblítőteljesítmény, 1/min F 1 241 133 100 rotari fúróberendezés jobb öblítéssel, gépi forgatással 5 23 200 F 2 279 133 250 rotari fúróberendezés jobb öblítéssel, gépi forgatással 6-10 35-67 400 F 3 318 133 500 rotari fúróberendezés jobb öblítéssel, gépi forgatással 15-30 67-100 500-800 F 4 385 133 1000 rotari fúróberendezés jobb öblítéssel, gépi forgatással 50 100-200 1500 F 5 385 168 perforált 2000 rotari fúróberendezés jobb öblítéssel, gépi forgatással 75 200-700 2000 NF 1 1600 400 30 fúróberendezés nagy átmérőjű furatok készítésére, markolóval — 23 — NF 2 1100 400 120 fúró berendezés nagy átmérőjű öblítéses fúráshoz, gépi forgatással — 100 — Ccementezőaggregát 300M 203 133 60 fúróberendezés kézi szárazáráéra 3Radioaktív mérés. Ennek nagy előnye, hogy a mérések csövezett fúrólyukban is végezhetők. Számos fajtája van. A leggyakrabban a természetes gamma- sugárzás, a gamma-gamma és a neutron-gamma mérést alkalmazzák. A kőzetek természetes gamma-sugárzása mérésekor a sugárzás nagyságát a fúrólyuk mélységének függvényében ábrázolják. Általában homokos agyagos rétegsor szétválasztására és réteghatárainak megállapítására használható, mert az agyagnak nagyobb a természetes gamma-sugárzása, mint a homoké (VII-13. ábra). A gamma-gamma és neutron-gamma eljáráshoz a kútba leeresztett mesterséges sugárforrás által kibocsátott elsődleges sugárzásnak a fúrólyuk falát alkotó kőzetekkel való kölcsönhatása révén jelentkező másodlagos gamma-sugárzást mérik. A gamma-gamma eljárásból többek között a kőzetek sűrűségére lehet következtetni (nagyobb másodlagos sugárzás általában nagyobb sűrűséget jelent), és így a különböző sűrűségű kőzetek egymástól elválaszthatók. A neutron-gamma mérés elsősorban kis mélységű fúrások esetén akkor kerülhet alkalmazásra, ha a kőzetek víztelítettségi viszonyainak vizsgálata fontos. Az áramlásmérés a kútba lebocsátott műszerrel történik. Egyes pontokban megmérik a vízáramlás függőleges sebességét, amikor a kútból vizet termelnek. így megállapítható az a kútszakasz, ahol vízáramlás van, tehát az a szakasz, ahol a kútba víz jut be. Beszűrőzött kutaknál ilyenformán állapítják meg a ,,dolgozó szűrőhossz”-at. Sózás (a köznapi műszaki szóhasználatban elsó- zás). Szintén a kútba belépő víz helyének megállapítására szolgál. Először a kútban levő tiszta víznek megmérik az ellenállását. Majd a kút vizében sót oldanak fel (elsózzák), és így is mérik a folyadékellenállást. Ezután a kútból vizet termelnek, és mérés alatt vagy után ellenállást mérnek ismét. Ahol a kútban levő folyadékellenállás nő, ott jön be a nagyobb ellenállású tiszta víz a rétegekből. A kút vize a belépési helyeken a tiszta víz beáramlása miatt nagyobb ellenállású lesz és ebből 1261
