György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —13 A kutat 267/253 cső védelme mellett kézi fúróval mélyítették és ebbe tették a 203 mm átmérőjű Bzűrőcsövet, amely 20%-ban perforálva volt és a perforált részen 32-es szitaszövet volt körülcsavar- pa. Az 5 m vastag kavics jellemzői: k= 40 m/nap, ^ = 7—17 mm. A kút maximális hozama 9151/min, 5,20 m-es leszívással. Mélyebb, nagy átmérőjű, egyrétegű kavicsolt csőkút kialakítására és készítési menetére ad példát a VII- L3. ábra. A 820 mm-es 4,5 m hosszú iránycső letétele után az előirányzott 43 m mélységig tiszta víz túlnyomás védelme mellett történt a kavicsösszlet itfúrása (tehát szabadon álló kút fallal). Ezután geofizikai mérések történtek a fúrólyukban, többek cözött SP, fajlagos ellenállásmérés és természetes ^amma-sugárzás mérése. Ezek alapján ki lehetett elölni a kavicsba betelepült agyagosabb részeket, is így a beszűrőzendő részeket is. (Az agyag és szap természetes gamma-sugárzása ugyanis nagyobb, mint a kavicsos homoké.) Látható az ábrán, logy az agyag 300 impulzus/min vagy nagyobb éréket mutat, szemben a kavics 100 impulzus/min .örüli értékével. Az ezek alapján kialakított három Í sből álló szűrőcsövet, amely 300 mm belső át- rőjű azbesztcement nyomócsőből készült, köz- itosítókkal ellátva építették be a még szabadon > és víztúlnyomással védett fúrólyukakba. Ez- n az 590 mm-es fúrólyuk és a 300-as azbesztce- ot cső közét 2—5 mm-es kaviccsal feltöltötték i kút a VII-13. ábrán látható módon készült el. la kevés az öblítővíz, az iránycső letétele után mm-es spirálhegesztésű acél béléscső védelme lett teszik le a szűrőcsövet. (A szabadon álló fal ugyanis sok vizet nyelhet el.) A kutat elkészítése után tisztitó kompresszorozás- ik vetették alá, majd három lépcsőben vízhozam- irbét vettek fel. A tisztító kompresszorozásoknál nyeges az, hogy az több termelőcső állásnál törüljék és így a szűrő minden része kidolgozódjék. kútban áramlásméréseket is célszerű végezni, hogy három részből álló szűrő együttdolgozásáról képet iphassanak. Látható a VII-13. ábrán, hogy az zapzsákból történő 1600 1/min ltompresszorozás- il a felső szűrőn 1040 1/min, a középsőn 280 1/min az alsón 340 1/min vízmennyiség jött be. Nagy átmérőjű két rétegben kavicsolt csőkút látható VI1-14. ábrán. Homokos, kavicsos vagy homokból álló terasz- ívicsra rendszerint ilyen kétrétegű kavicsolt cső- itat építenek. Ugyancsak ezt használják rendsze- ít akkor is, ha a vízadó réteg kavics ugyan, de itaszövet használatát a kútban el akarják kerülni. e) Galériák. A galérián olyan vízszintes vagy zel vízszintes, vonalas rendszert értenek, amelynek hosszanti mérete oly nagy, hogy vízgyűjtő rendszere hidraulikailag síkáramlásként vizsgálható. A galériának két jellemzője a keresztszelvénye és a hosszanti alakja, amelyet az ún. hossz-szelvény ábrázol. A galéria keresztszelvényének kialakítása legfőképpen a vízadó kőzet sajátosságaitól függ, míg hosszszelvényét alkalmazási helye és célja szabja meg. A galéria hossz-szelvényének tárgyalására azért csak a későbbiekben, egyes víztermelő telepek ismertetésekor kerül sor. Végső soron a galériát céljának megfelelően hidraulikailag kell méretezni, és a méretezés eredménye szabja meg főbb paramétereit. A galéria vázból és köréje épített szűrőrétegből áll. Ma vázként kizárólagosan perforált csövet, rendszerint azbesztcement nyomócsövet használnak. Egymáshoz illesztett kőagyagcső darabokat nem szabad használni, mert a csodarabok egymáshoz képest elmozdulhatnak, és ilyenkor vagy nem ad vizet a galéria, vagy a nagy hézagokon a vízzel együtt az iszap is a csövekbe jut. Vízügyi létesítmények kézikönyve I 1249 I VTI-14. ábra. Kétrétegű kavicsolt csőkút
