György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

VII. Vízellátás

VII. VÍZELLÁTÁS 1. VÍZELLÁTÁSI MÓDOK ÉS RENDSZEREK, ALAPFOGALMAK a vízellátási módok csoportosítása A vízellátás az általánosan ismert megfogalma­zásban a lakosság ivó- és háztartási, közintézmé­nyek, ipari létesítmények szociális és technológiai vízigényének a kielégítését jelenti megkívánt minő­ségű vízzel. Ide sorolandó még a mezőgazdasági üzemek (álla­mi gazdaságok, termelőszövetkezetek) majorjaiban dolgozó és lakó emberek ivó- és háztartási vízigé­nyének, valamint az állattartáshoz szükséges víz­igénynek a biztosítása is. A vízellátási módok csoportosíthatók a) a fogyasztók jellege és a megkívánt vízminő­ség szerint, b) a vízszolgáltatás műszaki színvonala szerint, c) a szolgáltatott víz mennyisége, az ellátott lé­tesítmény, település vagy terület nagysága szerint. A fogyasztók jellege és a megkívánt vízminőség szerinti csoportosításban a települések lakosságának ivó- és háztartási vízigényét, a közintézmények, mezőgazdasági üzemek és az ipartelepek szociális vízigényét kielégítő vízellátás módja az ivóvízellá­tás. Az ivóvízellátás keretébe tartozik bizonyos ipari létesítmények ivóvíz minőségű vízzel való ellátása is (víztisztítás). Áz ipartelepek technológiai vízigényét kielégítő vízellátás az ipari vízellátás. A gyakorlatban ma még az ivóvízellátás és az ipari vízellátás közötti határ legtöbbször elmosódik. A városokban vagy városok közelében települt ipari üzemek többsége az ivóvízellátást biztosító rendszerből kapja a tech­nológiai vizet is, mivel a beruházási költségek 60— 70%-át kitevő csőhálózat kettéválasztása ivó- és ipari vízvezetékekre igen gazdaságtalan és mű­szakilag nehezen megoldható. Külön ipari vízellátó rendszer (ipari vízmű) létesítése akkor indokolt, ha az ipari vízigény nagyságrendileg lényegesen meg­haladja az ipartelep és környékének ivóvízigényét és a kisebb minőségi igényű technológiai víz a közel­ben levő felszíni vízből (folyó, természetes tó, mes­terséges tározó), vagy bőségesen rendelkezésre álló talajvízből gazdaságosan beszerezhető. Ilyenkor az ipartelep viszonylag kis mennyiségű ivóvizét (szo­ciális vízigény, lakótelep ivóvízigénye, ivóvíz minő­ségű technológiai víz) ivóvíztisztító berendezés vagy külön ivóvízmű létesítésével, esetleg valami­lyen más ivóvízellátási rendszerhez történő csatla­kozással biztosítják. Jellegzetes példa az ipari víz­ellátás különálló rendszerére a m3/s nagyságrendű hűtővízigényű hőerőművek vízellátása. Az iparoso­dás rohamos fejlődése, az ipari létesítménynek a la­kott településektől minél távolabbi telepítése és az ivóvízre legalkalmasabb felszín alatti vízkészletek csökkenése egyértelműen arra utalnak, hogy az ipari vízellátás különálló megoldásának a súlya és aránya a jövőben jelentősen növekedni fog. A vízellátás a vízszolgáltatás műszaki színvonala szerint megoldható magánkutakból (házi vízellátás), közkutakból (közkutas vízellátás) és vízvezetékről (közműves vízellátás). A magánkutak többnyire talajvízre telepített ma­gántulajdonban levő telkeken létesített, általában ásott kutak, ritkábban csőkutak. A magánkutak rendszerint legfeljebb néhány család vízellátását szolgálják, nem állnak rendszeres közegészségügyi ellenőrzés alatt. Az egészséges ivóvízzel ellátott la­kosság számának megállapításakor a magánkutak használatára utalt lakosságot nem veszik figye­lembe. A közkutak közterületen létesített, többnyire fúrt kutak, amelyek rendszeres közegészségügyi ellen­őrzés alatt állnak. Közkutas vízellátással ellátott­nak tekintendők mindazok, akik — vízvezeték hiá­nyában — legfeljebb 300 m távolságon belül levő közkútból szerzik be ivóvizüket. A vezetékes vízellátás műszaki és közegészségügyi szempontból az egyetlen korszerű megoldás. A to­vábbiakban ezért e fejezet csak a közműves vízellá­tás tárgyalásával foglalkozik. 1237

Next

/
Thumbnails
Contents