György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VI-212 MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS Műtárgy kimutatás Műtárgy jele Vízfolyás Meglevő műtárgy üt' megnevezése szelvény száma mértékadó vízhozam megnevezése jellemző mérete szerkezet alsó él szintje tengelyküszöbszint alapozás módja alapozás alsó síkja m m3/s m m m m 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 2 Nyögő p. 4144 53 vasbeton híd ny = 3,80 147,10 145,80 sík 144,0 3 Nyögő p. 4750 34 — — — — — — foglalkozni az erdészet, a tanácsi kezelésű hidak stb. érdekeivel is, meghatározva konkrétan a tennivalókat. Ha a szabályozás miatt más szerv kezelésébe tartozó műtárgyat a szabályozás költségére át kell építeni, akkor az építendő műtárgy terve szerves része a tervdokumentációnak. Meg kell állapítani a patakszabályozás területigényét és a területkimutatást is el kell készíteni. Fel kell hívni a figyelmet, hogy a tervvel kapcsolatban az építtetőnek milyen engedélyeket, honnan kell beszereznie. Ha a fentieken túl a kisajátítási terv is szükséges, azt külön kell elkészíteni. A tervhez csatolni kell mindazokat a megállapodásokat, hatósági kikötéseket, amelyeket a tervező azért szerzett be, hogy a terv elkészíthető legyen. Végül a tervhez csatolni kell az előzetes tervezői egyeztetési eljárásról készült jegyzőkönyv hiteles másolatát is. Építés. Az általános építésszervezési kérdésekkel a III. fő fejezet foglalkozik. Ezeken túl néhány különleges szempontra itt is rá kell mutatni. Az építés irányát mindig mérlegelni kell. Ha az építést alulról felfelé végzik, akkor a víz elvezetése mindig adott, viszont a földkiemeléskor fellazított föld egy részét az átfolyó víz elmossa és a már kialakított mederszakaszon rakja le. Ezt a módszert kell követni minden esetben, ha a munka elvégzése kézzel történik, és igen gazdaságos gépi munka esetén is, ha a patak állandó vízhozama kicsi, kevés hordalékot tud magával ragadni. Ha felülről lefelé építenek, a már kiépített szakaszon feliszapolódás alig jelentkezik, viszont a földkiemelés nagyobb része történik víz alól, mint az előbbi esetben, ami a munkát megdrágítja. A földmunkát — ha kétoldali kotrás szükséges — két azonos irányban haladó 100— 200 m-rel egymástól eltolt kotróval helyes végezni. Helytelen a két félszelvény kialakítása között nagyobb időtartamot hagyni (pl. egy oldalról a patak medrét végigkotorni), mert így a már kialakított friss félszelvényt nagyobb terhelés éri, és az alsó szakaszon a másik félszelvény kikotrásakor jelentős feliszapolódás, a felső szakaszon pedig a kikotrott szelvény elfajulása jelentkezik. A frissen kialakított földrézsű ellenálló képessége ^ a legalacsonyabb, ezt fokozottabban kell védeni. Ezért a földmunka és a mederbiztosítás elvégzése közötti időt a minimumra kell csökkenteni. A kitermelt földet a kotrógép depóniába rakja. Ha a depóniát nem terítik el időben, akkor egy-egy árvízkor a depóniák egyes szakaszokon gátolják a víz lefolyását, ezáltal a mederben és a fölötte lefolyó vízmennyiség megnő, a mederszelvény nagyobb terhelést kap, mint amire méretezve van és a meder elfajul. A depónia meggátolja továbbá, hogy a völgyben folyó víz befolyhasson a patakba, ami fölösleges károkat okoz. Ä depóniákat tehát a földkiemelés után közvetlenül el kell teríteni. Sokszor a leggondosabb szervezéssel sem kerülhető el, hogy a hirtelen jelentkező kisebb-nagyobb árvizek ne okozzanak káros elfajulásokat. Ezek mértéke egy-egy esős periódusban olyan nagy is lehet, hogy az építés alatt levonult 4—5 árvíz < következtében a tervezett vonalvezetés megváltoztatása is szükségessé válhat. Belsőségen áthaladó patakszakaszok építése igen gondos szervezést kíván, elsősorban a korlátozott szállítási viszonyok miatt. Ezért a munkát úgy kell szervezni, hogy az anyagszállítás a munkavégzést ne akadályozza. 1224
