György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

I. Alapok

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE-105

1-50. táblázat

Az egyes nádtelepítési módok alkalmazási időszakai

A telepítési mód megnevezése

I II III IV V VI VII VIII IX

X XI XII

Nádgyökeres termőföld terítés

Fagymentes időben egész éven át alkalmazható

/

/

Nádtéglás telepítés

xxxxxxxxxxxxxx X X X X X

/

xxxxxxxx

/

Gyökértörzs- és sarjdugványozás Száldugványozás Magvetés palántázásra Helybevetés

X X X X X XXXXXXXXXX X

X xxxxxxxxx

x xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx X

XXXXXXXXXX

X X X X xxxxxxxxz

Jelmagyarázat: IÍX = kedvező időszak,

x x x = kevésbé kedvező időszak,

= nem alkalmas időszak,

/

______/ = fagymentes időben.

v

íz felőli — állományából, gépi eszközökkel a felső, rizómában gazdag, 15 + 20 cm-es talajréteg kitermelhető, kis kézimunkaerő-igénnyel alkalmazható a telepítés termőföldterítéses módszere.

A telepítendő felületet — 0,04 kg/m2 N, 0,015 kg/m2 P205 és 0,03 + 0,05 kg/m2 K20 ásványi tápanyagellátás után — 10+15 cm vastagságban a nádasból kitermelt földdel terítjük meg. A terítést egyenletesen és úgy végezzük, hogy minél kevesebb sarjhajtás, ill. rizóma sérüljön meg. Minimálisan 15 + 20 rizóma, illetőleg 30 + 40 hajtásképes nodus (csomó) essék m2-ként.

Június—szeptember közötti telepítés esetén kapjon a friss felület a terítéssel párhuzamosan 400 + + 500 g/m2 szalmának megfelelő takarást, növényi hulladékanyagból (tengeriszár, kenderpozdorja, gabona- vagy egyéb szalma, a nádfeldolgozás hulladékai, esetleg a kitermelés helyén levő nádállomány föld feletti részének géppel, szártépő géppel feltépett anyaga stb.).

A takaróanyagot a szél elhordása ellen 200 + 250 g/m2 bitumenemulzió kipermetezésével védjük meg.

Minden esetben, ha arra lehetőség van, öntözzük a telepítést úgy, hogy a talaj nedvessége a vegetációs idő alatt a vízkapacitás 80 + 85% -a legyen.

Nádtéglás telepítés. Kisebb felületek telepítésénél, korrekciós munkák esetén, vagy rendkívül kedvezőtlen adottságok között jó eredményt nyújt az ún. nádtéglás telepítési mód.

Ennél az eljárásnál könnyen kezelhető kockákat — kb. 20 x 20 x 20 cm mérettel — vágunk fiatal nádasokból és szállítjuk a telepítés helyére. A szállításkor ügyelni kell arra, hogy az esetleg már a talaj fölé nőtt sarjhajtások ne sérüljenek meg.

Vízbe telepítésnél a téglákat magasságuk kétharmadáig borítsa a víz. Szárazon telepítésnél kerüljön a tégla kissé felszín alá úgy, hogy a nádtégla felülete 4 + 5 cm talajtakarást kapjon.

A téglák sarjhajtás-, ill. rizómatartalmától függően annyi téglát helyezzünk le, hogy m2-ként legalább 30 + 40 hajtásképes csomó essék.

A talajtakarás, ásványi tápanyagellátás, öntözés, szárazon telepítés esetén, a nádgyökeres talaj- terítésnél ismertetettek szerint javasolt.

Gyökértörzs- (rizóma-), ül. sarjhajtás-telepítés. Ez az eljárás az előzőtől csupán annyiban különbözik, hogy a munkaerő- és szállítási igény csökkentése végett csupán a szaporítóanyagot gyűjtjük össze a kitermelés helyén és ültetjük el. Csak kedvezőbb adottságok esetében javasolható, ahol a nádtégla talaja nélkülözhető a fiatal növények fejlődése szempontjából. A telepítés és kezelés teendői megegyeznek a nádtéglás eljárásnál ismertetettekkel.

Zöldszálfektetés, dugványozás. A kézi telepítési módok között legkedvezőbb eredményű eljárás, mind a költségeket, mind a megeredést illetően. Ehhez az eljáráshoz a telepítendő felületet gépi eszközökkel készítjük elő.

Ezután a padka esésének megfelelő magasságú, vízszintesen, a művelőeszköz szélességével egyező távolságban húzott bakhátakkal kazettákat képezünk. Az ismertetett mennyiségben adott tápanyagokat 8+10 cm mélyen a talajba munkáljuk.

Egészséges nádállományból 100 + 200 cm hosszú szálakat vágunk le és 30 + 50 szálanként úgy kötegeljük, hogy a szárak a kötés alatt se törjenek meg. A dugványanyag kitermelése a dugványozással párhuzamosan menjen végbe. A szaporítóanyagot „vízből-vízbe” kezeljük, mert a nádszál a levegő

121