György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VI —161 f A fakadó vizek mennyisége függ a szivárgást megindító nyomómagasságtól, az áteresztő altalaj és fedőréteg kölcsönös helyzetétől (vastagságától), fizikai jellemzőitől, a rétegezettségtől stb. A fakadó vizek fajlagos értéke tehát erősen a helyi viszonyokhoz kötött. Meghatározása mért adatok alapján mindig célravezetőbb. Számítás esetén a kiindulási összefüggés a következő lehet: xHl 1t- F > ahol x a talaj áteresztőképességére jellemző szám az alábbiak szerint: Talaj (1/s km m) homokos talaj 40—50 közepesen kötött talaj 30—35 kötött talaj 10—15 II a szivárgást megindító vízszint felett mért árvízszintmagasság, m; l az árvízvédelmi töltés hossza, km; F a fakadó vizet adó terület kiterjedése, km2. Megjegyezzük, hogy hazai nagyobb folyóink mentén az árhullám érezhető hatása a talajvízre erősen áteresztő kavicsos homok altalaj esetén sem haladja meg a 4—6 km-t, kötöttebb altalaj esetén pedig ez a távolság 0,8—1,5 km-re csökken. A fajlagos vízhozam talajvízből származó része (qt). A talajvízből származó fajlagos vízhozam meghatározásánál a helyszíni megfigyelés adataiból célszerű kiindulni. Ha ez nem lehetséges, tájékoztatásul közöljük a dunavölgyi belvízrendszerre őszi időszakra meghatározott tapasztalati összefüggést gt= JQ0,00162 C-0,027^ ahol qt az igen laza homoktalajú vízgyűjtő terület fajlagos talajvízhozama (szeptembertől márciusig terjedő érvénnyel). Nem homokos vízgyűjtőkön a képletből számítható értéket az a. = Fh+0$Fhv+0,2Fv F tényezővel szorozni kell, ahol Fh a homokos területek kiterjedése; Fhv a homokos vályogterületek kiterjedése; Fv a vályogterületek kiterjedése; F a vízgyűjtő terület kiterjedése. A talajvízből származó fajlagos vízhozam értéke hazánkban nem jelentős, és az ilyen szempontból mértékadó területeken is átlagosan 1—2 1/s km2 körül ingadozik. Fajlagos vízhozam drénvízből származó része (qd). A drénvízhozam fajlagos értékére is a helyi tapasztalatok adják a legértékesebb felvilágosítást. A vonatkozó magyar szabvány a talaj jellegét is figyelembe veszi. Az adatokat tartalmazó VI-52. táblázatból kitűnik, hogy a keresett érték 40—100 1/s km2 között ingadozik. Részletesebb vizsgálatoknál mérlegelni kell a kölcsönösen befolyásoló jelentősebb tényezőket, így a talaj, az éghajlati, hidrológiai, topográfiai, gazdasági stb. viszonyokat, és a kiindulási összefüggés a következő lehet: tP ~ 0,080t1 ’ ahol qd a levezetendő fajlagos vízhozam, 1/s km2; t a víztelenítendő talajréteg vastagsága, dm; P a talaj feszültségmentes pórustérfogata, %; T a tűrési idő, nap. A tűrési idő 1—2 nap, a víztelenítendő talajréteg vastagsága 3—6 dm lehet. A feszültségmentes pórustérfogat értékét 7íy<2,5 higroszkóposságú talajoknál a javítatlan állapotú talaj gravitációs pórustérfogataként lehet elfogadni. Ha a talaj higroszkópossága hy >2,5, a talaj javíVI-52. táblázat c—g-^VI+g- Ku+j a™ + > ahol Ayj, hwn, hvm a június, július, augusztus havi csapadékösszeg; h{ a belvízhullámot kiváltó esőzés kezdeti időpontjától visszamenőleg szeptember 1-ig terjedő időszak csapadékösszege. Megjegyezzük, hogy folyamatos talajvízhozamra felszíni levezetőhálózat esetén csak erősen homokos altalajú területeken — pl. a nyírségi belvízrendszerben — lehet számítani. Talajcsövezésnél levezetendő vízhozam A közepes évi csapadék, mm A talaj jellege kötött közepes könnyű a levezetendő vízmennyiség 1/s ha 650 mm alatt 0,40 0,40 0,55 650— 750 mm 0,40 0,55 0,70 750 mm lelett 0,55 0,70 1,00 1173
