György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 1-97 Ha a fenntartási költségek alakulása a következő összefüggéssel írható le: «gy L — L.\ b„ 4 iog*r *=10-3 LA c0blP ’ ahol p a kamatláb. A kétféleképpen számítható k érték közül a nagyobbat kell az alapösszefüggésben felhasználni. A k értéke 101 -105 között változó, mértéke az esetleges tönkremenetelkor okozott kártól, illetőleg a — hányadostól, vagy az igényék ki nem elégítéséből fakadó kártól függ. PL monumentális építmények stabilitásánál 1 k 10~5, míg központi fűtőberendezéseknél is lehet. A képlet alapjául szolgáló gondolatmenet az irodalomban megtalálható. A BIZTONSÁG A létesítménynek azt a tulajdonságát, hogy az igényeket ki tudja elégíteni, biztonságnak nevezzük. A biztonság mértékéül az igény kielégítésének valószínűségét kell tekinteni. Számos esetben el kell és el lehet tekinteni a biztonság ilyen meghatározásától. Egyszerűbb esetekben és hatósági előírások alapján a biztonságot ún. biztonsági tényezővel vesszük tekintetbe. A biztonsági tényezőt az egyes igényekre, ill. a létesítmény egyes jellemzőire alkalmazzuk. Az igényre vonatkoztatott biztonsági tényező azt jelenti, hogy az igény mértékét egynél nagyobb számmal szorozzuk és ezt az igényt a továbbiakban mint felső korlátot tekintjük. A műszaki jellemzőkre vonatkoztatott biztonsági tényező azt jelenti, hogy a műszaki jellemzőket egy egynél nagyobb számmal osztjuk és azt alsó korlátnak tekintjük. Ha a biztonsági tényezőt csak a műszaki jellemzőkre alkalmazzuk, a jellemzőket megengedett paramétereknek nevezzük (pl. megengedett feszültségek). A biztonsági tényező ez esetben osztatlan. Osztott biztonsági tényezők rendszere esetében a biztonsági tényezőket az egyes igényekre és a műszaki jellemzőkre külön-kiilön alkalmazzuk (pl. határfeszültséges szilárdságtani méretezés). Számos esetben a már meglevő létesítmények felülvizsgálata során kitűnik, hogy nem rendelkezik a hatóságilag előírt biztonsággal. Ilyen esetben sem kell feltétlenül a létesítményt megszüntetni, mert a társadalom érdekei megkívánják, hogy a nem teljes értékű létesítmények állaguknak megfelelően teljesítsék feladatukat. Ebben az esetben megtűrt állapotról van szó (pl. megtűrt feszültségek). A létesítmény nem minősül tönkrementnek, hanem csak az igények kielégítésének valószínűsége csökkent, vagy a hátralevőnek előirányzott élettartama rövidült meg. Az igények számos esetben összefonódva, együttesen jelentkeznek és velük szemben a létesítménynek ugyanazon műszaki jellemzőit kell állítani. Az igények szélső értékükkel való együttes fellépte egymással kapcsolatban lehet. Kizárhatják egymást (pl. maximális hőtágulás és hóteher), függetlenek lehetnek egymástól (pl. vízállás és szélteher), vagy többé-kevésbé együtt járnak (pl. jégnyomás és a maximális hő okozta összehúzódás). A kapcsolat szorossága különböző lehet és a kapcsolat inkább a várható értékekre, mint a szélsőségekre vonatkozik. A szélsőséges igények egyszerű összegezése a biztonságot növeli, de gazdaságtalan létesítményt eredményez. Ezért az egyidejűség tekintetbevételére igénybe kell venni a valószínűségelméletnek az együttes eloszlásra vonatkozó tételeit. A méretezési szabványok az egyidejűség tekintetbevételére az egyes igényekre más-más csökkentett biztonsági tényezőt adnak meg attól függően, hogy hány igény együttes hatását vesszük tekintetbe. A létesítménytől megkívánt biztonságot befolyásolja néhány tényező. Csökkenthető a biztonság, ha a létesítmény vagy annak méretezett része könnyen ellenőrizhető, rendszeresen karbantartható és zavar esetén javítható. A létesítmények biztonságát, vagy más néven megbízhatóságát tartalékolással fokozhatjuk. Ha a tartalék a létesítmény részét képezi, de az állandó üzemben nem vesz részt, viszont azonnal üzembe helyezhető, a neve melegtartalék. Ha a tartalék a létesítménynek nem része, azonnal üzembe nem helyezhető, viszont a helyszínen van, vagy gyors 3 vízügyi létesítmények kézikönyve 113
