Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
vízmennyiség juthat a csatornákba és ezen vízmagasság maximum".14 A vízgyűjtő területről összesen várható maximális csapadékvíz 2,15 m3/s. A szárazidei szennyvízzel együtt 3,25 m3/s. Az építendő csatornák szelvényalakjára a tojásszelvényt javasolta, mégpedig a 3:2 magassági, illetőleg szélességi méret arányában, mert az ilyen csatornák kevésbé iszapolódnak el, tisztításuk köny- nyebb, közlekedni lehet bennük, végül statikai szempontból is kedvezőek. A szivattyútelep helyéül körülbelül azt a helyet választotta ki, ahol később a főváros első csatornaszivattyútelepe is megépült. A nagykörúti és Duna- parti főgyűjtők egyesitett közös főgyűjtője a telepre +0,79 m lánchídi 0 feletti magasságon érkezik. A magasan fekvő főgyűjtő +4,44 m szinten torkollik a Dunába, tehát az év nagy részében gravitációs úton működik. Magas Duna-vízállás esetén vize átterelhető a közös főgyűjtőbe. A telepről két úton távozhat a szennyvíz: normális üzemnél a Dunába fektetett nyomócsövön, vagy nagyobb esők idején záporki- örnlőn át a gubacsi töltéssel lezárt soroksári Duna-ágba A Fővárosi Közmunkák Tanácsa határozatában kimondta, mivel „e csatornázási munkálat milliókba fog kerülni és az századok tartamára készül", javasolja, hogy a város hirdessen tervpályázatot. 1875 márciusában felkérték: Bodoky Lajost, Durand-Clay és Mille francia mérnököket, Lechner Lajost és Vogler Józsefet, hogy a Reitter-féle elgondolások alapján készítsék el a csatornázási terveket. A felkérőlevél a feladatokat a következőkben határozta meg: „a) megállapítani azt, vájjon a jelenleg fennálló csatorna- rendszer, mely a fővárosnak milliókba került, egészen elvetendő-e, vagy megfelelő módosítás mellett akkép kiterjesztendő s kiegészítendő, hogy nem csak jelenleg, de tekintettel a főváros gyarapodására, jövőben is megfelelhet céljának, b) ha a fennálló csatornarendszer elvetendő, olyan csatorna- rendszert megállapítani, mely tekintettel a főváros fekvésére, éghajlati és lejtszini viszonyaira, a köztisztaság, közegészség kívánalmaira, valamint a főváros szabályozási tervében megállapított közlekedési főútvonalakra, úgy a lehető legolcsóbb kivitel, mint a főváros jövőben reményeit kiterjedése szempontjából, a jelen és jövő kor kívánalmainak megfeleljen, s e mellett a fenntartás és tisztítás tekintetében a lehető legmérsékeltebb költséget vegye igénybe, c) azon esetre, ha új az eddigitől különböző rendszer alkal- maztatik, a fennálló nagyobb és jókarban levő, sok költséget igényelt csatornákat, ha lehet úgy az új rendszerben felhasználni, vagy abba beilleszteni, hogy egyrészt a már befektetett tőke egészen el ne vesszen, vagy azoknak lerombolása s új csatornák építése által a vállalat költségei túlságosan ne szaporíttassanak." „A kívánt vélemény és programm készítéséért a főváros törvényhatósági bizottsága f. évi január 13-án 32. sz. a. kelt határozatával 100, azaz egyszáz darab természetbeni aranyat megszavazott”. Az 1869—1873. évek között 33 453 m csatorna épült. A hálózat fejlesztése ebben az időben már nem tervszerűtlenül, hanem egy általános elgondolás keretébe illeszkedően folyt. A csatornázás üteme meggyorsult, bár alapvető javulás — az új főgyűjtőrendszer hiánya miatt — nem következhetett be. Ezt a megállapítást alátámasztja a főváros tisztiorvosának ,,A főváros területén az ürülékek által okozott talaj- és légfertőzés lehető meggátlása iránt" című átirata a városi tanácshoz, amelyben a közegészségügyi állapotok megjavítását sürgette. A szakemberek egyöntetűen az általános csatornázás kiépítésétől várták a végleges megoldást.15 A szakértők 1876. januárjában nyújtották be tervezeteiket. A főváros közgyűlése ugyanebben az évben a tervvázlatok elbírálására külön szakbizottságot állított fel. Elnöke Gerlóczy Károly, akkori alpolgármester (később polgármester) volt, tagjai pedig: Mihálik János ny. min. tanácsos, Kherndl Antal műegyetemi tanár, Tolnay Lajos a MÁV igazgatója, Cathry Szaléz mérnök (a szabadsághegyi fogaskerekű vasút építője), Varasdy Lipót városi főmérnök, dr. Pátrubány Gerő a főváros tiszti főorvosa, dr. Fodor József egyetemi orvostanár. A szakbizottság 1877. június 9-én kelt jelentésében a terveket bemutatta a főváros közgyűlésének, és szótöbbséggel Lechner Lajos pályatervét javasolta elfogadásra. 36
