Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
IX. Gazdálkodás
Ezek a bevételek tehát — éppen a Művek fő bevételi forrásai — nem egészen tükrözték a Müvek valódi munkáját. Előfordult többször is, hogy az előző évinél sokkalta több csatornajavításra és -tisztításra, sokkal több vízátemelésre volt szükség a több csapadék, a magasabb Duna-vízállás folytán, és emiatt a költségek emelkedtek; a bevételek alakulása azonban ezt nem követte nyomon. Szembetűnően jelentkezett ez pl. 1965-ben, az „évszázad árvize” alkalmával, amikor a Csatornázási Művek dolgozói különösen nagy és felelősségteljes munkát végeztek. Teljesítményüket a felügyeleti hatóság a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlójának másodszori odaítélésére tartotta érdemesnek. Mivel azonban a Művek hosszabb időn át csak az önköltséges alapon tartott árvízvédelmi feladatokat végezhette a jövedelmezőbb rendes mélyépítési munkák helyett, ezért éves eredménye (nyeresége) messze elmaradt a szokott mértékűtől. A felügyeleti hatóságok egyébként is gondosan ügyeltek arra, hogy a Csatornázási Művek ne jusson túl magas nyereséghez. A bevétel jó részét elvonták forgalmi adó címén. A szolgáltatási jellegű bevételek után (beleértve elsősorban a csatornahasználati díjbevételt) az 1952. évben 40%, az 1953. évben 32%, az 1954—58. években 44%, az 1959—1967. években pedig 25% forgalmi adót fizetett a vállalat. Ez a nagy ösz- szegű forgalmi adó-kötelezettség csak az 1968. évben induló új gazdaságirányítási rendben szűnt meg. A központi tervgazdálkodás során szabályozták a foglalkoztatható létszámot, a kifizethető bérek (béralap) felső határát (abszolút béralap-ellenőrzés), a készletben tartható anyag- és fogyóeszköz-mennyiséget. így kívánták annak előmozdítását, hogy az eredmények növekedése a termelékenység fokozásából és ne pusztán a bevételek emelkedéséből származzék. Versenymozgalmak indultak. A Csatornázási Művek igyekezett helytállni a versenyekben. Csökkentette alkalmazottainak létszámát, növelte teljesítményeit. Nemcsak az ipar egyre nagyobb vízfogyasztásával együtt járó magasabb csatornahasználati díjbevétel segítette ebben, hanem saját erőfeszítései, teljesítményei is. Különösen jelentős volt a saját építőipari tevékenység fokozatos fejlesztése. A magánvállalatok állami kézbe vételéig a Csatornázási Művek magánvállalatokkal építtette a közcsatornákat, a maga kezében tartva azonban a tervezést, a vállalatba adást és a szükséges ellenőrzést. Az államosítást követően alakuló nagy állami építőipari vállalatok nem szívesen végeztek kisebb csatornaépítéseket. Ezért a Csatornázási Művek lépésről lépésre kialakította saját építőipari részlegét, bár ez kezdetben sok új problémát vetett fel (az építőipari munkákra, továbbá az építőipari dolgozókra más szabályok voltak érvényesek, mint a Művek többi tevékenységére, illetve dolgozóira). A Csatornázási Művek jelentős összegeket fizetett be a központi számlákra az 1952-ben szabályozott értékcsökkenési leírás, az ugyanakkor megállapított forgalmi adó, valamint az 1959-től bevezetett illetményadó címén. Ezenfelül még rendszerint nagyobb összegű nyereséget is szolgáltatott be. Az ilyen címeken befizetett összegek, valamint a kapott beruházási és felújítási keretek egybevetéséből megállapítható, hogy a Csatornázási Művek nemcsak eltartotta önmagát é gondoskodott ezenfelül a fejlesztéséhez szükséges összegekről, hanem még többszáz milliós (1967-ig, az új gazdaságirányítási rendig mintegy 650 milliós) befizetést is eszközölt az állami bankszámlákra. Mindez elmaradt volna, ha a főváros csatornázási tevékenysége 1946-ban nem kapott volna lehetőséget az önálló vállalati gazdálkodásra. A Csatornázási Művek teljesítményei, a fejlesztési, különösen pedig az árvízvédelmi munkáknál elért eredmények többször hoztak élüzem címet a vállalat részére, sőt a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlója kitüntető elismerést is megkapta két alkalommal. d) Változást hozott közben 1957. április 1., amikor a vállalat dolgozói anyagilag érdekeltté váltak a Csatornázási Művek munkájának eredményességében: a nyereség fokozása esetén nyereségrészesedést kaphattak. A nyereségrészesedési rendszer az előbbi (bázis) évi gazdasági eredménnyel szemben elért eredmény (nye350
