Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
IX. Gazdálkodás
41. táblázat. Szénszorzószám és díjváltozás (1946. III.—VII. hó) Időpont Szénszorzószám Háztartási Ipari csatornahasználati díj (pengő) ni. i. 30 000 20 ezer 16. 120 000 — 80 ezer IV. I. 240 000 — 160 ezer 16. 720 000 — 480 ezer 23. 2 736 000 — 1,8 millió V. 1. 5 037 200 — 3,6 millió 2. 10 068 480 2,4 millió 7,2 millió 16. 28 191 744 6,7 millió 20 millió 20. 84 575 232 20 millió 60 millió 27. 338 300 928 80 millió 240 millió VI. 1. 1 014 902 784 240 millió 720 millió 6. 7 510 280 602 1 800 millió 5 400 millió 13. 45 061 683 612 10 800 millió 32 400 millió 21. 1 228 800 000 000 290 milliárd 870 milliárd 25. adópengővel arányosan 560 milliárd 1 680 milliárd 26. adópengővel arányosan 1 020 milliárd 3 060 milliárd 27. adópengővel arányosan 8 000 milliárd 24 000 milliárd 28. adópengővel arányosan 22 billió 66 billió 29. adópengővel arányosan 7 500 adópengő 22 500 adópengő VII. 2. adópengővel arányosan 8 000 adópengő 24 000 adópengő 18. adópengővel arányosan 80 000 adópengő 24 0000 adópengő Ezek a díjtételek aránylag hosszú ideig, egészen az új gazdaságirányítási rend bevezetéséig, 1967. december 31-ig maradtak érvényben. A Csatornázási Művek e fő bevételi forrása biztosította — céltudatos és mindenkor a takarékosságra törekvő gazdálkodás mellett — a főváros csatornázását ért háborús károk saját erőből történő helyreállítását, az első 3 éves terv szintén teljesen saját erőből végzett végrehajtását, az egyre fokozódó pénzügyi terhek (forgalmi adó, értékcsökkenési leírás, illetmény adó és egyéb közterhek stb.), az emelkedő anyagárak és bérköltségek viselését, kellő forgóalap kialakítását — és mindezeken felül még megfelelő mértékű vállalati eredmény (nyereség) elérését is. Újabban, 1968. január 1. óta, a csatornahasználati díj egységára 1,20 forint köbméterenként. A háztartási csatornahasználók csak 40 fillért fizetnek, további 80 fillérrel az állam járul a díjhoz. Az 1,20 Ft csatornahasználati díjat — évente megállapításra kerülő, változó összegű — befizetési kötelezettség terheli, melyet a Vízügyi alapba kell téríteni, díjkiegyenlítés címén. Az 1968. évben a csatornahasználat köbmétere után 15 fillér, 1969-ben 20 fillér (melyből év végén kerek összegben 9 millió Ft visszafizetésre került), 1970-ben 15 fillér, 1971-ben 10 fillér volt a díjkiegyenlítési befizetés kötelezettsége. A 42. táblázatból kitűnik a háztartási csatornahasználat állandó emelkedése és az ipari csatornahasználat szinte ugrásszerű növekedése. Meg kell jegyezni, hogy a Csatornázási Művek első gazdasági éve a forintszámítás bevezetésétől, 1946. 338
