Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

IX. Gazdálkodás

17-től 500%-os), mig végül június 23-tól a fizetéseket adópengőben állapították meg, amellyel az adópengő addigi — viszonylagos — stabilitását sajnos elvesz­tette. Az új vállalat gazdasági munkája, pénzügyi irá­nyítása teljesen lehetetlenné vált az infláció e hónap­jaiban. Csak az nyújtott reményt, és tette elviselhetővé a naponta tornyosuló gondokat, hogy június végétől már dolgoztunk az értékálló forint bevezetésének elő­készítésén. Az infláció mértéke lemérhető a Művek 1946. április 1-vel induló Pénztárszámlájának havi zárlatain: Bevétel (pengő) 537492 951000 55 578844 042000 1 628145 504583 000000 546 741472 680822 735308 000000 000000 Kiadás (pengő) 1946. április hó 445749 472010 május hó 52 736903 520990 június hó I 602022 438267 000000 július hó 498 317061 064799 387972 000000 000000 A július 31-i (szerdai) pénztári egyenleg tehát 48 quintillió, 424411 quadrillió, 616023 trillió, 347336 billió pengőt (48 424411 616023 347336 000000 000000 P) jelentett, ami azonban másnapra, augusztus 1-re (csütörtökre) csupán 121 forint 06 fillérre változott, mivel az akkor bevezetett új forint 400 000 quadrillió addigi pengőt ért. A Csatornázási Művek első négy hónapja — éppen a megindulás ideje — kiesik a rendes gazdálkodás sorá­ból, csak figyelmeztető emlék marad. A rendes, szabá­lyos gazdálkodás 1946. augusztus 1-vel, az értékálló forint bevezetésével kezdődött. A Csatornázási Művek — mint önálló vállalat — gazdálkodásáról tulajdonképpen alig kellene valamit is mondanunk. Alapjában véve a többi fővárosi, illetve állami vállalatéval azonos képet mutat — hiszen egy­forma előírások érvénye alá tartozott. Az pedig nem lehet e tanulmány célja, hogy az állami vállalatok gaz­dálkodásának újabb fejlődését bemutassa. A csator­názási feladatok sajátos közművállalati jellege, sőt még azon felül is a Fővárosi Csatornázási Művek több tekintetben egyedülállósága azonban mégis hat gaz­dálkodásunkra, és felvet egyes sajátos kérdéseket. Az ország egyetlen önálló csatornavállalata va­gyunk. Szokatlanul magas állóeszköz-értéket gondo­zunk. Csatornahálózatunk révén közvetlenül kapcsoló­dunk a fővárosi lakások nagy többségéhez, a főváros minden intézményéhez, vállalatához. Működésünk ki­terjedt, és soha nem szünetelő. A szenny- és csapadék­vizek elvezetésénél, az árvízvédelemnél soha hiányosság nem lehet; felelősségünk súlyos, bár a közönség azt alig veszi észre és alig értékeli, mert a földfelszín alá nem lát és nehézségeinkről nem szerezhet tudomást. Más oldalról viszont a Csatornázási Művek gaz­dálkodása a többi vállalattal szemben általában egy­szerűbb. könnyebb, mert a vállalatoknál szokásos problémák egy része nem jelentkezik. Nincsenek pl. a Csatornázási Műveknek gyártmány-választéki, érté­kesítési gondjai. 5. A csatornahasználati díj megállapítása A Csatornázási Művek megalakítása előtt, a közigaz­gatási kezelés időszakában is behajtott ugyan a főváros az új csatornák építésekor bizonyos csatornaépítési járulékot a létesítmény melletti ingatlanok tulajdono­saitól, de ez a járulék csak kis részben fedezte a fel­merülő tényleges beruházási költségeket. Ezek nagyobb részét, továbbá a főgyűjtők, az új telepek építését, tel­jesen a főváros fedezte (az ismertetett kölcsönökből). A csatornahálózat fenntartásának, a szivattyútelepek üzemeltetésének költségeit maga a községi háztartás viselte — a Községi alap útján — a főváros általános bevételeiből, ugyanúgy, mint az utak, parkok, árvíz- védelmi partfalak stb. építésének és fenntartásának költségeit is. A fővárosi intézményeknek ebből, a központi ház­tartás által fizetett, csoportjából tehát 1946-ban a csa­tornázást át kellett tenni a másik nagy csoportba, ahol az intézményt közvetlenül az igénybevevőktől, hasz­nálóktól szedett díjbevétel tartotta fenn (Elektromos, Gáz-, Vízművek, Fürdők, Temetkezés stb.). 1946. április hó május hó június hó július hó 336

Next

/
Thumbnails
Contents