Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

VIII. A fővárosi csatornázás üzemeltetése

A Csatornázási Művek kezelése alatt épült föld alatti nyilvános illemhely belseje

(Fotó: Kozelka Tivadar)

térített, viszont a főváros Beetz Vilmos vállalkozónak az illemhelyeken levő minden egyes vizelde-állóhelyért 50 koronát fizetett.

1902—1912 között a Beetz-cég újabb illemhelyet nem épített, de egyeseket külön szerződések szerint a László Ferenc cég épített és kezelt. A Beetz-féle illemhelyek száma 25, a László féléké pedig 21 volt. 1912- ben újabb szerződést kötöttek. Az 1932. évi szerződés- módosítás után az ostromot megelőzően a László cég 54, a Beetz cég pedig 28 nyilvános illemhelyet tartott karban és üzemben. A háborús behatások következtében a Beetz cég kezelésében levő 28 illemhely közül kettő, a László cég kezelésében levő 54 illemhely közül pedig tíz megsemmisült. Az ekkor kötött szerződés szerint a Beetz cég kezelésében maradt 24 illemhely; a László cég 16 illemhelyet átadott a főváros kezelésébe, 26-ot pedig saját költségén helyreállított.

Az építésügyi miniszter 1950. III. 22-én kiadott rendeletével a nyilvános illemhelyek a főváros, 1950.

V. 3-án a Művek kezelésébe kerültek.

9. Létszám, átlagbér

A főváros igazgatásában a csatornázási kérdésekkel a múlt század végén 20 főnyi csoport foglalkozott. Megjegyzendő, hogy a hálózattisztítási feladatokat a kerületek irányították, magánvállalkozókkal végeztették.

E század második évtizedében vonták össze a csatorna fenntartását központi feladatként. Ezután a csatornázási alkalmazottak létszáma erősen megnövekedett; 1927-ben már 140 fő állandó alkalmazott tartozott a csatornázás létszámába.

320